Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Iszuszov Mito: Politicseszkite partii v Balgarija 1944-1948. Osm.-.Palotás Emil)..... 891

892 TÖRTÉNETI IRODALOM 892 Az uralmat kézbe vevő pártok közül következetes politikai irányvonalával tűnt ki a kommunista párt. A stratégiai célkitűzések és taktikai feladatok kidolgozását, valamint a kislétszámú illegális szervezetnek hatalmas tömegpárttá szerveződését gazdag tényanyaggal dokumentálja a szerző. A Hazafias Front többi pártja igen összetett szervezeti, eszmei és politikai utat tett meg. Közülük a munka főként a legerősebb, legnagyobb tömegbefolyással bíró Földműves Szövetség és a Bulgáriában eléggé jelentéktelen Szociáldemokrata Párt többrétű belső differenciálódását kíséri figyelemmel. A parasztpárt, bár a háború idején erősen kompromittálódott egyik szárnya szeptember 9. után eleve kiszorult az irányító formációban való közvetlen részvétel lehetőségétől, és bár a párt vállalta és hirdette a Hazafias Front programjához való hűséget, nagyon gyorsan belső frakciókra bomlott, és a személyi meg politikai konfliktusok sorozata végül is pártszakadásba torkollott. A háború előtt szintén megosztott szociáldemokrata mozgalom reorganizációja hasonlóképp válsághoz vezetett. Az egyes nem-kommunista pártok politikai útját követve Iszuszov a gyakoribb és általánosabban használt forradalmi—ellenforradalmi szárnyra való felosztást finomítva, a bal- és jobbszárny mellett a centrista erőkről is ejt szót, a valóságos helyzetnek megfelelően. A politikai csoportképződés szociális bázisainak kimutatása szintén a szerző törekvései közé tartozik, bár ezirányú megállapításai néhol meglehetősen elvontak. A Hazafias Front alkotórészét képező és sajátos, alighanem Kelet-Európában egyedülálló utat megtett Zveno csoport szerepének rajza a többi pártéhoz képest halvány. 1945 nyarán a parasztpárt és a szociáldemokrata párt kettészakadása nyomán, a jobbszárnyak önállósulása révén létrejött az ún. „lojális ellenzék", majd újjászerveződött a Demokrata párt és Radikális párt - ezek korábban a monarcho-fasiszta rendszer legális ellenzékét alkották. Ezáltal egy sajátos többpárt-rendszer képződött; a népi demokratikus forradalom második szakaszában éles formákat öltött a kormánypártok és az ellenzék harca az ország politikai-gazdasági fejlődésének perspektívái körül. A küzdelem nem rekedt meg a pártközi szinten, különböző formák közt, de egyaránt dúlt a parlamentben és a helyi államhatalmi szervekben is. Érdekesek azok a részek, ahol e küzdelem kapcsán a Bulgáriában jelentős politikai funkciót betöltő helyi és központi Hazafias Front-bizottságok tevékenységéről olvashatunk. Az ellenzéki pártokat egy sor tényező gátolta következetes és hatásos politikai platformok kidolgozásában: a forradalom békés fejlődése, a nagy hagyományra visszatekintő demokratikus formák széles körű felhasználása az államélet új normáinak kialakításánál, a gazdasági és társadalmi reformok tudatosan vállalt fokozatossága, a reális külpolitikai alternatíva hiánya stb. A magyar olvasót érdeklik a fejlődés egyedi vonásai, azok a változások, amelyeket másutt nem tapasztalni: az első fázisban a Hazafias Front pártjai domináns helyzetet foglalnak el, az 1945-ös választáson a Front egységlistája átütő sikert arat (90%); ezt követi a törvényes ellenzék létrehozása; az újabb 1946 őszi választásokon ez az ellenzék jelentős sikert ért el, a szavazatok egyharmadát megszerezte. A továbbiakban viszont, újabb esztendő elteltével, gyorsan sor kerül az ellenzék felszámolására. Két éles fordulatot tapasztalhatunk tehát, mindkettőnél (a feltehetően létezett, de a szövegben kevéssé tárgyalt belső evolúció mellett) döntő szerepet játszottak a külső tényezők. Amíg azonban a polgári ellenzék reaktiválását közvetlen angolszász beavatkozás előzte meg, tehát külső nyomás, addig kiszorításukra a nemzetközi viszonyok hirtelen kiéleződéséből adódó belpolitikai megfontolások késztették az ország vezetőit. 1947 őszétől a forradalmi átalakulás tempójának felgyorsítása, a gazdasági reformprogram közvetlen végrehajtása következett el. A politikai következmény a többpártrendszer radikális átformálásában jelentkezett. 1947-48 folyamán az ellenzéki pártokat és csoportokat - minthogy képtelennek bizonyultak konstruktív alternatíva kimunkálására, és egyes képviselőik politikai összeeküvésbe keveredtek — bírósági-adminisztratív úton felszámolták. A Hazafias Front funciója ugyanakkor megváltozott: elvesztette pártkoalíció jellegét, és társadalmi-politikai egységszervezet lett; a szociáldemokrata párt egyesült a kommunista párttal, a Zveno és a radikális párt pedig kimondta önfeloszlását, míg a Földműves Szövetség az új helyzethez alkalmazkodva biztosította fennmaradását a forradalom továbbfejlődésekor is. Iszuszov a népi demokratikus forradalom bulgáriai tapasztalatát összegezve azt emeli ki, hogy a fasiszta burzsoáziával történt teljes leszámolást követő egész periódust a viszonylag békés eszközök alkalmazása jellemzi és az átalakulás fokozatosságának biztosítására való törekvés. Az osztály- és politikai erők 1944 és 1948 között úgy alakultak, hogy a munkásosztálynak nem kellett erőszakkal rákényszerítenie akaratát a többi társadalmi rétegre. A pártpluralizmus legfőbb pozitív szerepét Iszuszov abban látja, hogy az segített a hagyományos demokratikus elvek és intézmények rekonstruálásában és új tartalommal való megtöltésében. Palotás Emil