Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Cierna Lantavová; Dagmar: A nové Madarsko (Korene; vznik a vyvoj ludovej demokracie 1941-1948) (Ism :Póth Piroska-Szarka László) 889
890 TÖRTÉNETI IRODALOM 890 feldolgozáshoz hasonlóan a koalíciós korszakot a konkrét eseményekhez fűződő' párt-állásfoglalások összehasonlításán alapuló elemzéssel mutatja be. Más kérdés, hogy ennél a párhuzamos módszernél egy párt kiemelése nem feltétlenül van összhangban a szövevényes kérdések adekvát kifejtésének igényével. Időrendi és okozati sorrendiség szerencsés párosításával Cierna az ezt követő fejezetekben a koalíciós együttműködésben mind sűrűbben jelentkező nehézségek szempontjából vizsgálja az ideiglenes államhatalmi szervek, a törvényhozás és végrehajtás, a közigazgatás megszervezését, aminek legfontosabb belpolitikai következményét, helyesen, a kommunista párt térnyerésében látja. Ezért is kár, hogy a törvényhozásban, végrehajtásban kialakult pártviszonyok hatásának elemzése a későbbiekben már nem kap megfelelő helyet a szerző okfejtésében. Az államhatalmi intézményrendszer kialakulásának külpolitikai jelentőségét — hasonlóan a következő fejezetben tárgyalt, párját ritkítóan gyors üteműnek és radikálisnak mondott földreform külföldi visszhangjához - néhány csehszlovákiai vélemény, állásfoglalás ismertetésével hangsúlyozza. Míg ez utóbbi esetében a Rudé právó és a pozsonyi Pravda egyaránt pozitív méltatásából idéz, előbbi esetében a szerző - a londoni csehszlovák emigráns kormánnyal kapcsolatban álló Károlyi rosszallására hivatkozvá — egyetértően jelzi, hogy a londoni csehszlovák kormány aggodalmát fejezte ki volt horthysták kormányba kerülése miatt, mondván, hogy az veszélyezteti a csehszlovák—magyar kapcsolatok alakulását. Véleményünk szerint itt szükséges lett volna hangsúlyozni a régi rendszer képviselői kormányba kerülésének a Szovjetunió által jóváhagyott és nyilvánvaló taktikai szerepét, valamint az ilyen és ehhez hasonló argumentumoknak a két ország kapcsolatának alakulására kiható tényezők hierarchiájában elfoglalt reális helyét. A három rész utolsó fejezeteiben helyet kapott külpolitikai kitekintés súlypontját Cierna csak helyeselhető módon a csehszlovák-magyar kapcsolatok alakulásának vizsgálatára helyezte. A kérdés megközelítésében a német és magyar kisebbségnek a csehszlovák kül- és belpolitikában végzetesen egybefonódott problémája közötti eltérésekből kiindulva igyekszik kimutatni az idevágó csehszlovák tervezetekben pár hónap híján a háború végéig fellelhető - differenciált bánásmódot előnyben részesítő — szándékot. Ugyanakkor a magyarokra vonatkozó áttelepítési tervek számba jöhető okai között a csehszlovák történetírásban hagyományozódott felemás érveket ismétli: a szlovák felkelés elleni német támadásban való állítólagos magyar részvételt, az . utolsó csatlós" címke kisebbségi magyarokra történt kiterjesztését a csehszlovák politikusok által stb. Cierna helyesen ragaszkodik a történelmi tényekhez, csakhogy közöttük említés nélkül hagyja a csehszlovákiai magyar kisebbség kialakulásának körülményeit, társadalmi összetételét, két háború közötti politikai magatartását, amelyek józan figyelembe vétele eleve kizárhatta volna a kollektív német kitelepítéshez hasonló megoldást. A gyakran emlegetett csehszlovák történelmi tapasztalatok amelyekre a cseh és szlovák lakosság általában a kisebbségek „árulásával" kapcsolatosan szert tett, végső soron a nemzeti kizárólagosság alapján való ítélkezés igényének kifejeződése. Pedig a szlovák ellenállás vezetőinek kezdeti viszonylag toleráns kisebbség-politikai elképzelései, melyekről a szerző saját kutatásaira támaszkodva ír a könyvben, kedvező bázisként kínálkoznak a kérdés fordulatainak tisztázására. A kommunista Smidke által a felkelt Szlovákiából Moszkvába vitt helyzetjelentésben „többségükben demokrata" magyarokról esik szó. Cierna is idézi Novomeskynek, a SzlKP egyik vezetőjének 1944 őszéről való kijelentését: „Nagyon sok magyar hűségesebb maradt a köztársasághoz, mint jó pár cseh vagy szlovák." (93.) Ezért is érezzük úgy, hogy nem helytálló a könyv több rétegű argumentációval alátámasztott állítása, miszerint a szlovákiai magyarság elhúzódó ex lex állapota 1945 után a történelmi tények és a magyarországi fejlődés demokratikus voltát illetően a csehszlovák vezetésben felmerült kételyek következménye, vagy hogy ezekkel igazolható. A II. és III. rész „belpolitikai" fejezetei a koalíciós ellentétek választások által kiváltott felerősödésével, ill. a koalíciós csoportosulások kialakulásával foglalkozva, az első fejezetben felrajzolt koalíciós mechanizmus működésének lehetőségekhez képest pontos, elemző leírását adják. A részben külpolitikai események - főként a béketárgyalások — ritmusához igazodó, kisgazdapárti jobboldal, ill. a kommunista párt ellentétes pólusai között zajló koalíciós küzdelmekről szólva, a nem kommunista pártok mindegyikében jelentkező középutas próbálkozások kudarcának leglényegesebb okát Cierna az ország külpolitikai helyzetének irreális megítélésében, a nemzetközi helyzet alakulásának belpolitikai lecsapódásában látja.
