Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
82 LÄNG IMRE Washington ne gátolja az ügyleteket. A State Department azonban az „erkölcsi embargót” érvényesítette: a tájékozódó jellegű kérdésekre azt a választ adta, hogy a repülőgépek eladása nem állna összhangban a kormány politikájával.84 Az ügyletek nem jöttek létre. 1936 decemberében néhány üzletember viszont már nem tájékoztatást, hanem repülőgépek és fegyverek exportjára vonatkozó engedélyt kért. Minthogy nem volt jogalap az elutasításra, a State Department december 28-án kénytelen volt kiadni az első kiviteli engedélyt. Roosevelt a másnap megtartott sajtóértekezleten hazafiatlannak, bár jogosnak minősítette az amerikai exportőr eljárását, s közölte, hogy jóváhagyta a semlegességi törvény kiegészítésére vonatkozó kongresszusi terveket. Washington a spanyolországi rendeltetésű fegyverexport megtiltásáról intézkedő törvénnyel akarta felváltani az „erkölcsi embargót”. A Kongresszus ezúttal készséges, azonnal cselekvő partner volt. A törvényhozók 1937. január 6-án meghallgatták a semlegességi törvény kiegészítését kérő elnöki üzenetet, és még.jznap^egyetien képviselői ellenszavazattal, jóváhagyták a be-' terjesztett határozati javadatot, amely két nappal később, Roosevelt" áláírásávaktörvénj^ erőre emelkedett.85 Megtörtént az, ami az olasz-etióp háborút megelőzően lehetetlennek" bizonyult. Mint említettem, a szenátus külügyi bizottságának elnöke 1935 augusztusában megtagadta az Olaszországra és Etiópiára korlátozott határozattervezet támogatását. A /Kongresszus most egyetértett a kizárólag Spanyolországra vonatkozó előterjesztéssel, és a Nye szenátor vezette csoport sem ragaszkodott azon álláspontjához, hogy a törvény tiltsa meg amerikai fegyverek szállítását valamennyi polgárháború résztvevői számára. A spanyol polgárháborúra vonatkozó kongresszusi határozattal összhangba került szándék és módszer. A kormány nem hagyatkozott többé az állampolgárok „hazafiságára”. 1937. január 8-tól törvényes felhatalmazás alapján tiltotta meg fegyverek, lőszerek és hadfelszerelések exportját Spanyolországba, sőt a State Department érvénytelenítette a határozat hatályba lépése előtt kiadott, részben vagy egészen felhasználatlan kiviteli engedélyeket is.8 6 Az intézkedések kétes értékű elismerésben részesültek: Queipo de Llano fasiszta tábornok a sevillai rádióban azt a kijelentést tette, hogy egyedül az Egyesült Államok tartja magát lelkiismeretesen a semlegességhez.8 7 A State Department odáig ment az ügybuzgalomban, hogy az Egyesült Államok külképviseleteinek bekapcsolásával valóságos hajtóvadászatot indított a francia, mexikói és bolgár cégeknek szállított, de feltételezetten a spanyol köztársaságnak szánt repülőgépszállítmányok után, továbbításuk meggátlására törekedett, és azonos megfontolások alapján különleges vizsgálatnak vetette alá a mexikói fegyverrendelésekre vonatkozó kiviteli engedélykérelmeket.88 Hull: L m. 478-479. — A külügyminiszter azt állította, hogy a spanyol kormánynak szánt küldeményeket egy-két cirkálóval, majd néhány hét múlva - a német és olasz erőkkel való összecsapás miatt — egy hajórajjal kellett volna kísértetni, s „belesodródtunk volna a spanyol háborúba, mielőtt ráeszmélünk”. Uo. 483. Valójában a magáncégek eladásai nem hárították volna azt a kötelezettséget az amerikai kormányra, hogy biztosítsa a szállítmányok útját Vö. Pratt: Cordell Hull 1933—44. 217. 85Hull: L m. 490-491. “FRUS 1937. Vol. L Washington, 1954. 567-568. 87Bowers, az Egyesült Államok spanyolországi nagykövete Hullnak, 1937. január 12. Uo. 223- 224. * 8 A vonatkozó dokumentumokat 1. uo. 564—604.
