Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 77 alkotta meg a semlegességi törvényt, hogy az nem adott lehetőséget a nem fegyver jellegű, de a modem háborúban nélkülözhetetlen anyagok (elsősorban az olaj) exportjának megtiltására. A Nemzetek Szövetsége felelősségének mérlegelésénél mindamellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy az embargó-listából kihagyott anyagok alternatív beszerzési lehetősége az Egyesült Államokból jelentősen befolyásolta a koordinációs bizottságot, valósággal ürügyet teremtve annak említett állásfoglalása számára. Amikor a bizottság 1936. január második felében ismét összeült, továbbhaladt a megkezdett úton: levette a napirendről a szén, vas és acél embargó alá helyezésének ügyét, arra hivatkozva, hogy a statisztikai adatok tanúsága szerint nem lenne hatékony az exporttilalom. A fő kérdés, az olaj, továbbra is vizsgálati téma maradt. Egy kiküldött szakértői bizottság február 12-i jelentése arra a következtetésre jutott, hogy embargó esetén legfeljebb három és fél hónapig lennének elegendők az olasz tartalékok, s a tilalom hatékonyságát nem veszélyeztetnék az amerikai szállítmányok, feltéve, ha azok nem haladják meg a „normális” szintet. A jelentést megküldték a népszövetségi tagállamoknak — márciusra már megpecsételődött Etiópia sorsa.7 5 Az „erkölcsi embargó” nem pótolhatta a törvényes felhatalmazás alapján foganatosított kormányintézkedéseket. Mivel ilyenek nem voltak, az amerikai exportőrök kihasználhatták az olasz agresszió kínálta üzleti lehetőségeket? Az „erkölcsi embargó” "•eredménytelenségének legkifejezőbb mutatója az olajexport alakulása volt: az amerikai olajkivitel értéke 1935 novemberében 50 százalékkal haladta meg az előző havit, egy másik adat szerint Olaszország 1934-ben az Egyesült Államok olajexportjának 6,4 százalékát, 1935-ben már 12,5 százalékát vette át.76 Hull is kénytelen volt beismerni, hogy "* jelentősen nőtt a fegyverek és lőszerek gyártásához szükséges anyagok exportja Olaszországba.77 Az „erkölcsi embargó” kapcsán előállt visszás helyzet logikus következménye volt, hogy az exporttilalom alá nem eső áruk prohlematikája az új semlegességi törvény előkészítő munkálatainak középpontjába került. A State Department arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ^erkölcsi embargó" "koncepcióját törvényerőre kell emelni: az új törvény engedélyezze a kiválasztandó áruk hadviselőknek szánt, békeszinten maradó exportját, de tiltsa meg a többletkivitelt. Hull azon a nézeten volt, hogy a „normális” (vagyis a háborút megelőző néhány év átlagos exportszintjét meg nem haladó) kivitel engedélyezése esetén nem érheti az Egyesült Államokat a kereskedelmi szerződések megszegésének a vádja.78 Hull és munkatársai a törvényelőkészítési munkák folyamán úgy ítélték meg a kongresszusi légkört és a közhangulatot, hogy nem lenne helyes újból napirendre tűzni a ,5Uo. 663-665., 674-676. - Meg kell jegyezni, hogy a State Department 1935. augusztus 7-én elutasított semlegességi törvénytervezete sem irányzott elő stratégiai fontosságú anyagokra vonatkozó exporttilalmat 16 Divine: i. m. 130.; W. H. Shepardson - W. CL Scroggs; The United States in World Affairs. An Account of American Foreign Relations 1936. New York, London, 1937. 231-232. 7 ’’Hull: i. m. 460-461. 7*A külügyminiszter e felfogásában szerepet játszott az a tény, hogy az olasz kormány Rosso washingtoni nagykövet útján tiltakozást jelentett be az amerikai kormány nyilatkozatai, különösen Hull november 15-i megállapításai ellen, s az utóbbiakat az érvényben levő 1871. évi amerikai-olasz szerződés betűjével és szellemével ellentétesnek minősítette. Hull 1935. november 22-i feljegyzését 1. FRUS 1935. Vol. L 826-833.
