Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Bollmann Györgyi: A "felvilágosult konzervatív" - Pjotr Valujev 822

A ,.FELVILÁGOSULT KONZERVATÍV" PJOTR VALUJEV 831 Ellenzékieskedése miatt perbe fogták a drámaíró Szuhovo-Kobilint (1817-1903), aki az 1868-ban megírt „Tarelkin halála" című darabjába személyes tapasztalatait is sűríti, így kiált a komédia rendőrfigurája: Nekünk áll a világ! Egész Oroszországot beidézhetjük! Az egész orosz társadalom megalázottságának a görbe tükre mellé tegyük most Herzen keserű üzenetét. így tépelődik a Kolokol hasábjain: Az orosz értelmiséggel megesett a legrosszabb, ami emberrel történhet — „felvilágosult rabok" lettünk. A Kolokol figyelmét nem kerüli el a belügyminiszter egyik igen furcsa vonása, amit közéleti változékonyságnak is nevezhetünk, de találóbb az újságnak az a szellemes megjegyzése, hogy Valujev „az Udvari szél forgatta szélkakas". Mert ha egy államférfi azt választja, hogy „őfelsége sodrásában marad", ugyanakkor a közvélemény rokonszenvére is pályázik, akkor bizony lavírozhat. Szinte zavarba ejtő, hogy Valujev is tudja ezt magáról: „1866. május - gyönyörű, tiszta az idő. Én meg, mintha nem is látnám a napot, nem érezném a meleget. Miért is maradok? Miért vagyok még mindig a kormányzat egyik láncszeme . .. Meg vagyok babonázva. Állandó ingadozásaim helyéről nem mozdulhatok, ide állított a sors!" Pedig a kormányban elfoglalt helye stabil, noha a cár elleni fegyveres merénylet felzaklatja a kedélyeket. Figyelemre méltó, ahogy a narodnyik Karakozov eredménytelen kísérletének pontos leírására törekszik Valujev, és gondosan ügyel, hogy érzelmi töltés nélkül rögzítse a rendkívüli pillanatot. „1866. ápr. 4. Az uralkodó életére törtek, isten kegyelméből sikertelenül. A Nyári-kertből kijövet a cár kocsijába akart szállni, amikor egy gonosztevő közvetlen közelről rálőtt. Mesélik, hogy az uralkodót váró tömegből egy paraszt ellökte a gyilkos kezét; utóbbit nyomban elfogták. A cár megkérdezte tőle, hogy orosz-e és miért lőtt rá? Biztosan rákérdezett, hogy nem lengyel-e? A gyilkos azt felelte, hogy ő orosz, és hogy az uralkodó állítólag túl sokáig becsapott minket. Egyesek szerint azt is mondta, hogy a cár a parasztokat megrövidítette a földdel. . . Mások látták, amint a tömeghez fordulva így szólt: „Fiúk, értetek tettem!" Ez utóbbi verziót többen is megerősítik. (...) A gyilkosról egyelőre semmi biztosat nem tudunk. 25 éves lehet, tisztán beszél oroszul. A vizsgálat a III. Ügyosztályon folyik." Természetesen, később a közhangulatról, a saját véleményéről, érzéseiről, észrevételeiről is szót ejt. Ebből is idézünk. „ápr. 5. Reggel hálaadó imádság az Izsák-székesegyházban. Később fogadás a Téli Palotában, ahol a nemesek és minden rend, cca. 600 ember jelent meg ... a hangulat a legőszintébb, amit valaha is tapasztaltam." „ápr. 9. (...) Az Angol klubban ebédeltem, ahol . .. részt vettem azon a 300 meghívottnak rendezett fogadáson, amelyet Komisszárov tiszteletére rendeztek. (Ő az, aki ellökte a cár merénylőjének a kezét.) Most láttam először Komisszárovot. Alacsony, sápadt, törékeny, de nyugodt és bölcs arckifejezésű, akit a véget nem érő ovációk sem szédítettek meg. Mindenütt és mindig szerény. Nincs még ember, az orosz paraszton kívül, aki hasonló tortúrát így végigcsinálna. Most nálunk mindenki mintegy bódulatban él. Felvonulások a végtelenségig, és mindenütt hálaadások; Oroszország imádkozik. Ez egy csodálatos vonása az orosz népnek, olyannyira, hogy ha nem imádkozna ennyit, talán nem is lenne orosz. Az imádkozást kivéve azonban sok fölösleges dolgot művelünk; a túlzás, úgy látszik, a vérünkben van. Csak figyelek és csodálkozom, hát senki sem gondol a holnapra, amikor meglesz az ellenhatása ennek a rendkívüli feszültségnek! Aki azért jár színházról színházra, hogy azt