Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Babanászisz Szteriosz: Az 1821-es görög forradalom és a kapitalizmus fejlődése Görögországban 804
AZ 1821-ES GÖRÖG FORRADALOM 817 évektől a dohány vette át a mazsola szerepét. A mazsolatermelés visszaesése részint az exportlehetőségek korlátozódásával magyarázható, részint pedig a filoxera okozta károkkal. Ezzel szemben a világpiacon növekedett a dohány iránti kereslet. A jó éghajlati lehetőségekre támaszkodó görög dohánytermelés látványos ütemben növekedett, és Görögország legnagyobb exportágazatává vált. A szóban forgó időszakban bizonyos értelemben a mazsola és a dohány töltötte be Görögországban a húzóágazat szerepét. Az állattenyésztés az egész 19. században elmaradott volt, és lassan növekedett. A rideg-állattartás volt jellemző. A viszonylag számottevő juh- és kecsketenyésztés a húsellátás és a gyapjúipar fejlődésének alapját képezte. 1860—1909 között a tehénállomány 2,7-szeresére, a ló-, öszvér- és szamárállomány 1,9-szeresére, a sertésállomány 1,7-szeresére s a juh- és kecskeállomány 1,3-szorosára nőtt, míg az ökör-, borjú- és bivalyállomány szinte változatlan maradt.42 Az állatok átlagos hozama igen alacsony volt. Átlagos súlyuk Görögországban kb. fele annyi volt, mint Franciaországban. Az állatállomány sohasem volt elegendő a belföldi szükségletek, elsősorban a húsigények és a szállítási szükségletek kielégítésére. így Görögország e tekintetben mindig importra szorult. A mezőgazdaság az ipar fejlődésének legfontosabb tényezőjét képezte. Meghatározó szerepet játszott az iparosításban mint felhalmozási forrás, devizaforrás, nyersanyagforrás és mint munkaerőforrás. A mezőgazdasági felhalmozási források elvonásának döntő eszközei voltak az alacsony mezőgazdasági felvásárlási árak, valamint a földbirtokosok, a kereskedők és az állam által monopolizált nagyarányú mezőgazdasági export. Ez utóbbi alkotta a fő devizaforrást, melynek egy részét ipari gépek és berendezések importjára fordították. A mezőgazdaság szolgáltatta a legfontosabb görög iparágak nyersanyagait. A belföldi mezőgazdasági termékekre támaszkodva fejlődött ki a görög szeszipar, a textilipar, az olivaolaj-ipar, a szappangyártás és egy sor más iparág. A mezőgazdaság és a mezőgazdasági export pozitív hatása az iparosításra azonban korlátozott volt Görögországban. A görög exportágak azért sem válhattak az ipari átalakulás kiindulópontjává, mert „a legfőbb görög exportcikkek nem kapcsolódtak Nyugat-Európa gazdasági fejlődésének kulcságazataihoz. A mazsola, az olaj, a dohány keresleti elaszticitása csekély volt, áralakulása ennek megfelelően kedvezőtlen".4 3 Minden gazdaságtörténeti forrás ara enged következtetni, hogy Görögországban az 1870-es évekig nem ment végbe figyelemre méltó ipari fejlődés.4 4 Sőt, a 19. század első évtizedeiben a korábban kifejlődött kézműipar, ill. manufaktúra visszahanyatlott. Az 1815—1845 közötti időszakban például az ipari tőke meredeken csökkent. A görög ipar az 1840 előtti időszakban csak csíra formájában létezett, és főként kézműipari céhekből, manufaktúrákból állt. A görög nemzeti ipar megteremtésének első jelei az 1840-1850-es időszakban kezdtek mutatkozni. Az 1860-as évtizedben fokozódott az iparosítás szükségessége, újabb előrehaladás történt, komoly teljesítményű gépek kerültek bevezetésre, ám a lemaradás továbbra is jelentős volt. Az 1870-es évtizedben megélénkült a gyáralapítási tevékenység. 4 2 Moszkof, K.: i. m., 143. 4 3 Be rend T. Iván-Ránki György: i. m., 120. 44 Lásd részletesebben Babanászisz Sz.: Az ipari forradalom Görögországban 1840-1922. Megjelent: Berend T. Iván-Ránki György: Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában c. kötetben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1979, 343-426.
