Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Babanászisz Szteriosz: Az 1821-es görög forradalom és a kapitalizmus fejlődése Görögországban 804
AZ 1821-ES GÖRÖG FORRADALOM 809 Égei-tengeri szigetek hajótulajdonosai által felhalmozott gazdagság, amely elegendő volt az első szükségletek kielégítéséhez; a hajdúk (kleftesz), a török helyőrségekben szolgáló görögök és más fegyveres erők, melyek száma több tízezerre volt tehető; jelentős részük jó gyakorlatra tett szert a napóleoni háborúk idején, a franciák és angolok által a Ioniszigeteken létrehozott fegyveres testületeknél és Ali basa Iskolájában. A szigetek könnyű és gyors kereskedelmi flottája, amely a kalózok ellen volt felfegyverezve és Oroszország, Franciaország és Anglia háborúiban szolgált, félelem nélkül volt képes szembeszállni a török flottával.. ."1 8 Ilyen körülmények között létrejöttek a forradalom szubjektív és objektív feltételei. A Filiki Etereia vezetése, kihasználva a kedvező helyzetet, 1821-ben kirobbantotta a forradalmat, mégpedig két helyen: először külföldön, Jakiban, majd néhány hónappal később magában Görögországban: Peloponnészoszban, Délnyugat-Görögországban és az Égei-tenger szigeteiben. A függetlenségi háború több mint tíz évig tartott (1821—1832). Az 1821—1824 közötti periódusban a forradalom gyors sikereket ért el. A nemzeti felszabadító harccal párhuzamosan egy belső harc is kibontakozott a vezető szerep, a forradalom politikai és társadalmi céljai és a születőben lévő újgörög állam jellege körül. Eleinte a konzervatív elemek (elöljárók, földbirtokosok stb.) kaparintották kezükbe a forradalom vezetését, eltávolítva onnan a népi elemeket. Ugyanakkor azonban növekedett a forradalom katonai vezetőinek, a „nagykapitányoknak" a befolyása, akik bizonyos mértékig a parasztságot képviselték, és nagyobb beleszólást követeltek maguknak az ország kormányzásába. A két csoport közötti ellentét 1823-1824-ben nyílt polgárháborúba torkollott. Itt utalnunk kell röviden a forradalom külpolitikai vonatkozásaira. A korabeli nagyhatalmak — érdekeiknek megfelelően — eltérő módon reagáltak a görög forradalomra. Törökország természetesen azonnal a forradalom ellen lépett fel: katonai erőket küldött annak elfojtására; általános terrort indított a görög lakosság ellen, hogy megakadályozza a forradalom elterjedését. 1821. áprilisában a nyilvánosság előtt felakasztotta a konstantinápolyi patriarchát; tömegmészárlásokhoz folyamodott a görögök között Isztambulban, Szmirnában, Rodoszban, Kréta és Ciprus szigetén. Ezzel szemben Oroszország bátorította a forradalmat: tiltakozott a török atrocitások ellen, és megtagadta, hogy a törökök átkutassák az orosz hajókat; Isztambulban, Szmirnában, Patraszban és másutt több száz görögnek nyújtott menedéket, és tette lehetővé, hogy orosz útlevéllel és orosz hajókkal meneküljön. 1821. június 16/28-án a törökországi orosz nagykövet ultimátumjellegű jegyzéket nyújtott át a török kormánynak, melyben követelte a Szorosokban történő hajózás szabadságát, „a béke és a nyugalom helyreállítását Görögországban, ... az elpusztított templomok azonnali újjáépítését, az összes privilégiumoknak, a szabadságnak a visszaállítását"; az 1774. évi kücsük-18 Szvoronosz, G. N.: i. m., 64. A továbbiakra vonatkozóan is lásd részletesebben uo., 65-73., valamint Vumasz, Т.Л. m. 90-97. *Janninai Aliról van szó (1744-1821), aki a 18-19. század fordulóján szinte abszolút önállóságra és uralomra tett szert Albánia és Görögország nagy része felett, gyengítve a szultán központi hatalmát, és eró'sítve a kapitalizálódási folyamatot. Európai minta szerinti modern hadsereg megszervezésére törekedve katonai iskolát (udvart) hozott létre Jannínában, a görög felvilágosodás központjában, ahol az 1821-es forradalom sok nagy görög vezére nevelkedett fel, mint pl. Karaiszkakisz, Andrucosz, Bocarisz. A törökök - a Szultán megbízásából — 1821-ben csapdába csalták és lefejezték.
