Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 799 és jelszavakkal, hanem a munkásoknak is kell valamit nyújtani. A munkásság helyzetének rendezése különben is elkerülhetetlen volt. Előtérbe került az ipari szociálpolitika, ezen belül is elsősorban a 8 órás munkanap megvalósítása és a minimális munkabérek megállapítása. Ezeket a szociálpolitikai terveket szorosan összekapcsolták a munkásság szervezetei megsemmisítésének elképzelésével. Az ígéretek egyelőre azonban homályosak voltak; és csak a távoli jövőben ígértek megvalósulást. A munkanélküliség elleni kötelező biztosítás vagy a munkanélküli segély követelése az MSZDP és a szakszervezetek követelései között is lassan háttérbe szorult a következő években, és csak időnként tértek vissza ehhez a problémához. így 1933 januárjában a képviselőház ülésén Kabók Lajos az MSZDP nevében interpellációt nyújtott be, amelyben kérte a megígért munkát a munkanélkülieknek vagy a munkanélküli segélyt.2 5 9 Az MSZDP és a Szakszervezeti Tanács vezetősége 1935. február 5-én körlevélben fordult a helyi csoportok vezetőihez, hogy írják össze a helyi csoporthoz tartozó összes 14 és 25 közötti munkanélkülit, mivel a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal 1935 évi ülésén napirendjére tűzi a fiatal munkanélküliek helyzetét. Az értekezletre minden ország szervezett munkássága feliratot intézett. A szakszervezeti Tanács felhívása, amely a „Munkát az ifjúságnak!" címet viselte, követelései közé felvette a munka nélküli fiatalok segélyezését is, de annak formáját nem jelölte meg.26 0 A Budapesti Kőművesek Szervezőbizottságának 1935. július 19-én kelt sztrájkfelhívása ugyancsak megemlíti, hogy „harcolni kell a munkanélküliek munkához juttatásáért, az ínségmunka megalázó Sipőcz-leves rendszere ellen, és a munkanélküliek emberséges segélyezése érdekében".26 1 A MÉMOSZ Központi Vezetőségének 1934-35. évi működési beszámolójában a legfontosabb tennivalónak a munkanélküliség elleni harcot jelölte meg, és továbbra is követelte a rendszeres munkanélküli segélyezést és a 48 órás munkaidő bevezetését.26 2 A Fővárosi Tanács szociálpolitikai ügyosztálya 1935-ben a negyvenórás munkahét bevezetésével kapcsolatban tanulmányt készített, a népjóléti és munkaügyi miniszter részére, amelyben részletesen kitért a munkanélküliek helyzetére.26 3 A tanulmány szerint a községek és városok nem képesek a munkanélküliek rendszeres és hathatós segélyezését megoldani, nincsenek arra a feladatra felkészülve, hogy a hatalmas méretű munkanélküliség ,.szociális terheinek hordozói legyenek".26 4 A tanulmány készítői szerint a munkanélküliségi biztosítás a már munka nélkül levőkön nem segítene, mert a biztosítás szolgáltatásaira előző járulékfizetéssel kell jogot szerezni. A munkanélküliek közvetlen pénzbeli segélyezését pedig sem az állam, sem az önkormányzati hatóságok nem tudják vállalni.26 5 „A társadalmi biztosítástól tenni függővé munkaképes emberek megélhetését — egyrészt megalázó, másrészt reménytelen gondolat" — állapították meg 2 5 'Népszava 1933. jan. 26. Sokáig nem fogják tűrni ezt az állapotot az éhező tömegek. 26 0 PI. Archívum 651 f. 2/1935-4-4468. Hetényi Imre főkapitányhelyettese a politikai rendészeti osztály vezetőjének jelentése a belügyminiszternek a fiatal munkanélküliek összeírásáról. 261 Pl Archívum 666 f. I. 1935/8. A Budapesti Kőművesek Szervezőbizottsága sztrájkfelhívása. 26 2 Pl. Archívum 666 f. I. 1935/21. jelentés a MÉMOSZ Központi Vezetőségének 1934 és 1935 évi működéséről. 26 3 Főv. Lt. Politikai iratok gyűjteménye IV. 1428. Polgármester IX; ü.o. Gy. IX 10904/1935. 26 4 Uo. 2 6 5 Uo.
