Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 779 elavultságára hivatkozott, és azt akarta elhitetni, hogy nálunk a munkanélküliek aránya nem számottevő jelenség, és a munkanélküliek számát 50 ezerre becsülte, akiknek foglalkoztatottságát szerinte az állam megoldhatja, ha akarja. Fenyő Miksának ez az állítása nélkülözött minden igazságot, mert 1926-ban a szakszervezetekben nyilvántartott munkanélküliek száma 31 182 volt, ami a tagság 15,99^át tette ki, a hatósági közvetítők pedig 100 325 munkanélkülit regisztráltak.16 1 Fenyő Miksa egyetértett Dréher Imrével abban, hogy az állami szükségmunkát lekicsinyelte, és munkaerőpocsékolásnak minősítette, de mindjárt ironikusan hozzátette „hogy a csatornaásás lenne a csúcs? " Ezután feltette a szónoki kérdést, hogy a vasutak már minden beruházást elvégeztek, és minden fővárosi lakosnak van már rendes lakása? Majd gyorsan megismételte, hogy a kormány ne segélyt adjon, ne a munkanélküliség elleni biztosításról hozzon törvényt, hanem termelési programot dolgozzon ki, amely magától megoldja a munkanélküliséget. A nagytőke nem akarta a munkanélküliségből ráháruló terhet viselni, viszont mindig a kormányt biztatta, hogy teremtsen munkalehetőséget, amely azonban lehetetlenség volt az adott gazdasági körülmények között. Ezért mondta Dréher Imre előadásában, hogy „az állam nem teremthet virágzó konjunktúrát". Fenyő Miksa azzal vágott vissza „hogyan, csak az ellenkezőjét csinálhatja"? 16 2 A munkaadók véleménye tehát nem változott annak ellenére, hogy igen sok lap reagált megalapozatlan állításaikra. A munkáltatók lapjai azt igyekeztek a közvéleménybe beoltani, hogy a munkanélküli segély minden formája káros, és helyette munkaalkalmat kell teremteni, a terheket pedig az államra kívánták áthárítani. A földbirtokosok lapjának cikkírója pedig, egy korábbi cikkére érkezett válaszra reagálva, odáig merészkedett, hogy kijelentette, ha a munkások szorgalmasan dolgoznak, és 15 évig feleslegüket félreteszik, akkor annyi tőkét gyűjthetnek maguknak, hogy munkaadó vagy tőkepénzes lehet belőlük. Ez az állítás még a tőkés lapokban közöltek közül is kiemelkedett ostobaságával, ismerve a korabeli kereseti viszonyokat.16 3 A fajvédők lapja, a Magyar Újság cikkírója pedig kijelentette, „meg kell döbbennünk azon, hogy megszülethetett egy olyan törvényjavaslat, amely ma milliárdokat mer elvoni a termelő munkától, járulékok fejében, és ezeket a tőkéket teljesen improduktív módon párologtatja el, segélyek formájában".164 Ezután azt propagálja, hogy az olaszországi gyakorlathoz hasonlóan a szakmunkások nánlunk is segédmunkát, napszámos munkát végezzenek, utakat építsenek, hegyeket mozgassanak meg alacsony bér mellett. Az 1926-os év eltelt a törvényjavaslat vitájával, de a kormány ígérete ellenére még mindig nem terjesztette a törvényhozás elé a javaslatot, főként a tőkés körök ellenállása és éles bírálata miatt. Ugyanakkor a munkanélküliek igen magas száma indokolta volna a 16 'Századok 1978. 5. sz. Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség Magyarországon. 862-863. 162 Magyar Gyáripar XVII. évf. 7. sz. 11. 1926. júl. 1. A munkanélküliség ellen való biztosítás kérdése. 1 63 Munkaadó I (XIII.) évf. 32. sz. 1926. aug. 11. Kunfalvy Nándor: A munkanélküliek biztosítása. Köztelek. XXXVI. évf. 64-65. sz. 1926. aug. 15. Alsóeőri Farkas Géza: A munkanélküli segély. ""Magyar Újság 1926. okt. 16. Segélyezzük vagy dolgoztassuk a munkanélkülieket? Vas és Fémmunkás 6. évf. 9-10. sz. A fajvédólc lapját megdöbbentette a munkanélküliség esetére szóló biztosítás.
