Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 71 pontjából, az Egyesült Államok számára ismét lehetőség nyílik, hogy teljes súlyával a béke mellé álljon”. Az izolacionizmus propagandagépezete támadásba lendült; a szenátorokhoz özönével érkeztek a csatlakozás ellen tiltakozó táviratok. A hatás nem maradt el: a kormányelőteijesztés január 29-én nem kapta meg a szükséges kétharmados szótöbbséget. A szavazás kimenetele elvágta annak a lehetőségét, hogy Washington valamelyes gesztust tegyen az Egyesült Államok nemzetközi együttműködését óhajtó hazai és külföldi erők irányában.57 A szenátus állásfoglalása egy voltaképpen nem alapvető fontosságú kérdés kapcsán demonstrálta a kormány vereségét. A történtek jelentőségét inkább az időpont nagyította fel. A Nemzetközi Bírósághoz való csatlakozás elutasítása olyan időpontban szolgáltatott újabb bizonyítékot az Egyesült Államokon eluralkodó izolacionizmusról és a szenátusi erőviszonyokról, amikor rövidesen napirendre kellett kerülnie a semlegességi törvényhozás ügyének a Kongresszusban. A Nye-bizottság igazolta Hull aggály ait .JNve. valamint a bizottság egyik tagja, Clark szenátor 1935. április 9-én két határozati javaslatot terjesztett a szenátus elé. Á"szena­­torok nem a bizottság nevében, hanem egyéni előterjesztésként nyújtották be javas­lataikat, feltehetőleg aboól kiindulva, hogy ez a megoldás mentesíti őket az elnökkel való előzetes tanácskozástól. Az egyik javaslat — a dugárunak minősülő termékek eladását finanszírozó kölcsönök és hitelek nyújtásának valamennyi hadviselőre kiterjedő tilalma — az „új semlegesség” doktrínájának a későbbiekben sokat vitatott követelményére tapin­tott rá. A szenátorok május 7-i harmadik javaslata már az alapkérdést: a pártatlan fegyverkiviteli tilalom elrendelésének kötelezettségét vetette fel, s azt indítványozta, hogy az Egyesült Államok kormánya ne részesítse védelemben a hadviselők által dugárunak nyilvánított termékeket szállító amerikai állampolgárokat, akiknek maguknak kell vállal­niuk a kockázatot az ilyen exportért. A két szenátor előterjesztéseivel párhuzamosan mások is benyújtottak javaslatokat a törvényhozó testületben. A legradikálisabb el­gondolás Maverick képviselőé-volt, aki azt ajánlotta, hogy a valamennyi hadviselő félre érvényesítendő embargó ne csak fegyverekre, hanem a dugárunak nyilvánított más termé­kekre is vonatkozzék. A szenátus és a képviselőház lendületet vett aktivitása azt látszott bizonyítani, hogy a semlegességi törvényhozás kezdeményezését átvette a Kongresszus. A State Departmentnek válaszolnia kellett a kihívásra, annál inkább, mivel a szenátus külügyi bizottsága június 26-i ülésén egyetértett Nye és Clark szenátor első két javas­latával, és a harmadikkal kapcsolatban hasonló állásfoglalásra lehetett számítani.5 8 Hull és munkatársai a kuszáit helyzetben a szenátus külügyi bizottsága önálló akcióinak meggátlásában látták a legsürgősebb feladatot. Hull és Moore külügyminiszter­helyettes részt vett a külügyi bizottság július 10-i ülésén, ahol a külügyminiszter tájékozta­tást adott a State Departmentben folyamatban levő törvényelőkészítő munkálatokról, és bírálta Nye és Clark szenátor javaslatait. A bizottság úgy határozott, hogy felülvizsgálja a szenátorok első két javaslatával kapcsolatban kialakított állásfoglalását, és albizottságot küld ki, amely a State Departmenttel közösen fogja tanulmányozni a semlegességi törvényhozás kérdéseit.5 9 A State Department elérte a közvetlen célt. Ez azonban csak 5 "’Hull: i. m. 387-389.; a szenátusi vita előzményeire 1. FRUS 1935. Vol. I. 383-389. “Divine: i m. 85-99.; FRUS 1935. Vol. I. 329-330.;Hull: i. m. 410. 59Hull: uo.; Phillips államtitkár 1935. július 16-i feljegyzése Roosevelt számára. FRUS 1935. Vol. 1. 342.

Next

/
Oldalképek
Tartalom