Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
774 BAKSAY ZOLTÁN napirendről. Kifejtették, hogy „a balesetbiztosítás költségei jóval nagyobbak, mint amit közép-európai mértékkel nézve viselniök kellene", s mivel a kormány a „nyugdíjvalorizáció" minden terhét a magángazdaságokra hárította át, mindezeknek egy újabb szociális biztosítással járó, 24—25 millió aranykoronával történő megterhelése, kiszámíthatatlan veszélyekkel járhat.131 Az ipari nagytőkések azt igyekeztek az értekezleten bizonygatni, hogy a törvény bevezetésével a gyáripar szociális terhei nagyobbak volnának, mint az összes földbirtok és háztulajdon után előirányzott egyenes adók évi összege. Azzal érveltek, hogy külföldön mindenhol az ipari fellendülés kedvezőbb időszakában vezették be a törvényt. Ez nem felelt meg a valóságnak, mert éppen a háborút követő inflációs időszakban vezették be a legtöbb országban a munkanélküliség elleni biztosítást. Ez alkalommal is előhozakodtak azzal, hogy Angliában és Ausztriában kedvezőtlen tapasztalatok vannak a biztosítással kapcsolatban, és annak megreformálásán dolgoznak. Lehetetlennek mondták, hogy a kormány állami hozzájárulás nélkül akar egy ilyen nagy anyagi megterhelést igénylő szociálpolitikai alkotást megvalósítani. Ez a kritika annyiban jogos volt, hogy az állam valóban nem akart hozzájárulni a terhekhez, de a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a terhek felét az alkalmazottak fizették volna.13 8 Hivatkoztak továbbá a munkaadók ellenvetéseik összegezése során arra is, hogy a törvény bevezetése rontja a munkamorált, és mivel a mezőgazdasági munkások biztosításának kérdése nincs megoldva, félő, hogy az iparnak olyan terheket is magára kellene vennie a munkanélküliség esetére szóló biztosítással, amely a mezőgazdasági termelést illeti. A munkaközvetítés megreformálásának szükségességére is felhívta a kormány figyelmét. Az ülésen nem született döntés, maga a kormány sem foglalt állást a népjóléti és munkaügyi miniszter javaslata tárgyában. Olyan állásfoglalás született, hogy a miniszter elvégezteti a kérdés eldöntéséhez szükséges számításokat, és megpróbálja tisztázni a kizárólagos hatósági közvetítés kérdéseit, és csak ezután lesz újabb tárgyalás.13 9 A Magyar Építőiparosok Országos Szövetségének hivatalos lapja, a „Munkaadó", hírül adta, hogy az értekezleten a munkáltatók összes képviselői egyöntetűen azt javasolták, hogy a kormány azt az összeget, amit a munkanélküliség esetére szóló biztosításra kíván fordítani, vesse ki adó formájában, az összes adózóra - ne csak az iparra és kereskedelemre. Az adót a jövedelem, a vagyon és kereseti adója arányában fizesse minden érdekelt. A befolyt összeget beruházásokra, utak, épületek építésére javasolták fordítani, méghozzá úgy, hogy a beruházásokat a magánvállalatoknál kelljen végrehajtani. Ily módon szerintük az adóból befolyó 20—30 millió aranykorona felhasználásával 40-60 millió aranykorona befektetésre lehet számítani. A beruházások munkaalkalmat teremtenek - a biztosítás bevezetése helyett -, és így megakadályozzák, hogy a munkanélküliek kijátsszák a rendeletet. Vagyis a törvényjavaslat bevezetéséhez szükséges összeget fizessék meg az adózók és ne a tőkések, a befolyt összegből ne a biztosítást oldják meg, hanem adják oda a vállalkozóknak, akik a beruházások révén munkaalkalmat teremtenek. Ez a javaslat tipikus tőkés gondolkozásra vall.14 0 131 Magyar Gyáripar XVIL évf.. 6. sz. 1926. jún. 1. Munkahiány esetére szóló biztosítás. 13 8 Uo. 1 3 9 Uo. 14 0 Munkaadó I. (XIII.) évf. 23. sz. 1926. jún. 9. Új adók a munkahiány ellen.
