Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 759 munkanélküliség esetére szóló biztosításról úgy vélekedett, hogy az csökkenteni fogja a nélkülözéseket, és csökkenti a munkanélküliek elkeseredettségét, amelyet főleg az váltott ki, „hogy a keresetnélküliekről és családjukról sem segélyezés, sem biztosítás formájában idejekorán célszerű és szakszerű gondoskodás nem történt".6 5 Mint a fuldokló a szalmaszálba, úgy kapaszkodik a pangás és a munkanélküliség következtében felzaklatott közvéleményünk a munkanélküliség esetére szóló biztosítás gondolatába, mondta hozzászólásának bevezetőjeként Pap Géza helyettes államtitkár — a munkanélküliség esetére szóló biztosítás törvénybe iktatásának egyik legfőbb szorgalmazója. Sietett a közvéleményt meggyőzni arról, hogy a biztosítás bevezetése valóban csak egy szalmaszál a gazdasági válságban, amely nem oldja meg a munkanélküliséget, de azt elismerte, hogy a biztosítás mindig nélkülözhetetlen tényezője lesz a „vétlen munkanélküliséggel járó súlyos bajok orvoslásának".6 6 Véleménye szerint a munkanélküliség esetére szóló biztosítástól joggal várható mindazoknak a törekvéseknek az előmozdítása, „amelyek a dolgozni akarók és dolgozni tudók vétlen munkanélküliségének bekövetkezését a lehetőség határáig csökkentik".6 7 Az egész kérdéskörrel kapcsolatban: jó kormánytisztviselőként úgy sommázta véleményét, hogy „további bizonyításra nem szoruló kétségtelen tényként állapíthatjuk meg, hogy a nemzetgyűlésnek és a kormánynak nagy jelentőségű és bölcs elhatározása az, amely a mi fogyatékos szociális biztosításunkat a munkanélküliség esetére szóló biztosítással kiegészíteni törekszik".6 8 A helyettes államtitkár tanújelét adva, hogy igen jó ismerője a kérdéskörnek, arra intette a közvéleményt, hogy ne várjon azonnal nagy eredményt a biztosítás bevezetésétől, mivel a biztosítás csak később fogja mutatni „áldásos eredményeit, amikor már kellő tőkével rendelkezik a biztosítóintézet a befizetett járulékból, és fedezni tudja a segélyezési igényeket". Tisztában kell lennünk, mondta, hogy „a munkanélküliség esetére szóló biztosítás nem olyan növény, amely az elültetés után nyomban dús lombokat hajt, és gyümölcseivel megajándékozza a tikkadt éhezőket".6 9 A politikus feltette a kérdést, hogy „a lenyomott munkabérekkel legprimitívebb megélhetési lehetőségéért küzdő, vergődő társadalomnak" gazdasági viszonyai megbírják-e az új biztosítási ágnak a járulékterheit. A kérdésre igennel felelt, mivel a biztosítási járulék a termelési költségnek egy része, mégpedig olyan része, amely a munkabéreknek a függvénye. Végeredményben maga a munkásság viseli a biztosítás áldozatát, nemcsak a bérből levont hányadában, hanem tulajdonképpen annak egészében is. Az alacsony bérek és az emelkedő árak következtében a legfontosabb, mondta, hogy a munkaerőt megóvjuk a pusztulástól. „A tőke várhat, a munkaerő nem" - jelentette ki, mert a legfontosabb termelési tényező a munkaerő. Pap Géza azzal zárta hozzászólását: „joggal állíthatjuk, hogy a munkanélküliség esetére szóló biztosítás létesítése a mai nehéz viszonyaink közt is elsőrendű kötelességünk, amelynek mielőbbi teljesítését a munkásság tőlünk méltán elvárhatja, a munkaadói érdekeltség pedig saját jól felfogott szempontjából nem ellenezheti."7 0 "Uo. "Uo. Munkaügyi Közlöny 1924. szept. 25. XI. évf. 19-20, sz. 67 Uo. Munkanélküliség. 6 8 Uo. Pap Géza hozzászólása. "Uo. 70 Uo. 4*
