Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 69 felhasználta a State Departmental kapott dokumentumokat, és hivatkozott rájuk. Ezzel eljutott az amerikai semlegességi időszak olyan kérdéskomplexumához, amelynek kiteregetését sem Washington, sem az angol és a francia kormány nem tartotta kívánatosnak. A brit nagykövet arra az álláspontra helyezkedett, hogy az amerikai bankok csak akkor szolgáltathatják ki a bizottságnak az angol kormánnyal, illetőleg annak megbízottaival folytatott levelezésüket, ha London nem emel kifogást ez ellen. A francia nagykövetség első titkára közölte, hogy kormánya állami okmányoknak tekinti a megvizsgálni kívánt dokumentumokat, s így azok nem bocsáthatók a Nye-bizottság rendelkezésére. Amikor a bizottság a Morgan-bankház ügyleteinek felderítését vette tervbe, a brit és a francia nagykövet tiltakozást jelentett be, és a vizsgálat megakadályozását kérte. Hull ismételten interveniált a Nye-bizottságnál, és azt próbálta elérni, hogy a bizottság ne folytassa le az ügyletek vizsgálatát, vagy legalább egyezzék bele annak elhalasztásába. Lépései nem jártak eredménnyel, a bizottság ragaszkodott a szóban forgó dokumentumok ^megvizsgálásához.5 3 A Nye-bizottság által folytatott vizsgálat második szakasza nemcsak a diplomáciai bonyodalmak miatt okozott gondot a State Departmentnek. Hullt aggasztotta a nyilvánosságra kerülő tények közvéleményformáló ereje. Attól tartott, hogy az 1914—1917 közti semlegesség feladását előidéző események láncolatát, az amerikai hadiipar és bankok antant-kapcsolatait feszegető Nye-bizottság tevékenysége előrehajtja az elszigetelődési hullámot, s újabb akadályokat gördít az agresszor elleni intézkedéseket célzó törekvések útjába, amelyekről a State Department a közelmúltban kidolgozott törvénytervezet ellenére sem mondott le. A külügyminiszter úgy határozott, hogy megkísérli visszatartani a Nye-bizottságot a State Department elgondolásait keresztező lépésektől. Az elhatározás megvalósítása bonyolult vállalkozásnak ígérkezett. A Nye-bizottság a szenátustól kapott feladata értelmében, a mind szélesebb kört átfogó vizsgálat fejleményei által ösztönözve, a háborús profitok meggátlásáról szóló törvényjavaslat kidolgozására készült. Hull azt vélte célravezetőnek, ha megpróbálja a tettvágytól sarkallt Nye szenátor és munkatársai figyelmét az általuk vizsgált kérdéskomplexum egészétől függetleníthető, szűkebb témára irányítani. Az elterelő manőverhez Roosevelt közreműködésére volt szükség. Hull 1935. március 14-én feljegyzést küldött az elnöknek, javasolva, hogy a Nye-bizottsággal tartandó értekezleten hivatkozzék a háborús profitok meggátlását célzó törvény kidolgozásának nagy nehézségeire, és egyelőre csak a fegyverkivitel és -behozatal állami regisztrálásáról és engedélyhez kötéséről szóló törvényjavaslat támogatására ösztönözze a bizottságot. A külügyminiszter olyan törvényhozási témában akarta érdekeltté tenni a bizottságot, amely összhangban állt annak munkálataival, másrészt egyengetni kívánta a State Department által már kidolgozott törvényjavaslat útját a Kongresszusban.53 54 Az események nem Hull terve szerint alakultak. A Fehér Házban március 19-én megtartott értekezleten a háborús profitok meggátlásának módszereiről esett a legtöbb szó, arról a kérdéskörről, amelynek törvényhozási úton való szabályozását Hull a külpolitikai összefüggések miatt nem tartotta időszerűnek. Roosevelt arra kérte a Nye-bizott-53A vonatkozó dokumentumokat 1. FRUS 1935. Vol. I. 360-373.; vő. még Hull: L m. 401-403. 54 FRUS 1935. Vol. I. 311-323.',Hull: i. m) 405.
