Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
754 BAKSAY ZOLTÁN gazdasági viszonyok között akarja a kormány rájuk kényszeríteni". A tőkések lapja rögtön meg is adta a receptet a munkanélküliség leküzdéséhez, szerintük a legjobb biztosítás a munkanélküliség ellen az, ha „a gyógyuló gazdasági viszonyok között a terhek elbírható és igazságos elosztása mellett a munka megindul". Ez pedig szerintük csak akkor lehetséges, „ha nem újabb és váratlan terheknek esetleg politikai okokból eredő áthárítása, hanem a munka megindítása révén gondoskodik valamely kormányzat arról, hogy a munkahiány ne öltsön katasztrofális méreteket".4 1 Csakhogy a munkanélküliek száma éppen azért növekedett, mert az ipar és a mezőgazdaság politikai és gazdasági okokból nem tudta megoldani a foglalkoztatást, és állandóan nőtt a munkanélküliek száma. A kormányzat látta, hogy valamit tenni kellene az éhező tömegek érdekében, és hajlott a munkanélküliség elleni biztosítás bevezetésére, de minden ilyen irányú megnyilvánulása a tőkések ellenállásába ütközött. A munkanélküliség esetére szóló biztosítást ellenző tőkések kórusához azonnal csatlakozott a Hitel, a bank-biztosítási és közlekedésipari tőkések lapja. Eszerint „mi sem természetesebb, mint hogy a gazdasági élet ilyenkor, amikor jóformán már mindenkinek torkán van a kés, egymás után veti fel a legkétségbeejtőbb ötleteket, a legképtelenebb terveket is".4 2 A lap szerint ilyen ötletet propagál és „szivárványt hajszol", aki a munkátlanság ellen való biztosítás érdekében próbál „hatásos akciót" indítani. Ezt a biztosítást a lap véleménye szerint csak normális gazdasági viszonyok között lehet megvalósítani, amikor a munkanélküliség nem ölt akkora dimenziót, mint most, amikor már a biztosítóvállalatok egzisztenciáját is veszélyezteti.4 3 A bank- és biztosító tőke lapja, a munkanélküliség elleni biztosítást szakmai köntösbe bújtatva támadta, hogy elleplezze igazi célját, a tőkésekre váró anyagi terhek elhárítását a biztosítás bevezetése esetén és azt a tényt, hogy ha a biztosítás megvalósulna, akkor a hasznot a lapot támogató tőkés csoport fölözné le. Az ironikus hangvételű cikk arról igyekszik meggyőzni a közvéleményt, hogy a biztosítás nem oldaná meg a problémát a munkanélküliek oldaláról sem, mivel az infláció miatt a biztosítási díj állandóan romlana, a bíróság a biztosítótársaságoknak adna igazat, ha biztosítási perre kerülne sor, inert a tőkéseket a biztosítás megkötésére a létszámcsökkenés tudata sarkallná; nem lehetne olyan járadékot fizetni, amely a munkanélküli megélhetését hosszabb időre biztosítaná.4 4 A lap úgy tesz, mintha nem ismernék a külföldi eredményeket és módszereket, amelyek köztudottak voltak, és feltette a kérdést: „tulajdonképpen kiket akarnak most már biztosítani? " Azokat, akiket már elbocsátottak, vagy akiknek már felmondtak, szerinte nem lehet állástalanság ellen biztosítani. Ezeket a biztosításokat a biztosítótársaságok nem vállalnák, és szerintük „olyan bornirtságra pedig, hogy az effajta biztosítások elvállalására és lebonyolítására külön állami szervet hozzanak létre, nem szabad komolyan gondolni".4 5 A lap szándékosan ködösített, mert nagyon is jól tudta, hogy külföldön is a még munkában állókat biztosították a munkanélküliség ellen, és hogy a biztosítást a társadalombiztosítás keretében oldották meg, és nem a biztosítótársaságokon keresztül. 41 Uo. 4 2 A Hitel XXVI. évf. 1294. sz. 1924. július 19. Biztosítás munkátlanság esetére. 4 3 Uo. 44 Uo. 4 5 Uo„
