Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 747 biztosítható. A tömeges falusi nincstelenség, mely a háború után már a nagymérvű kivándorlásban sem talált levezető szelepre, különösen fontossá tette volna az ipar gyors kiépítését. A labilis politikai talajon a kormánykörök nem voltak képesek megfelelő gazdaságpolitikai koncepciót kialakítani. A gazdasági élet alakulása természetesen meghatározta a munkanélküliség nagyságát, és visszatükröződött benne a háború után nehezen meginduló, sok nehézséggel küzdő, az inflációs konjunktúra talaján álló gazdasági élet minden eredménye és hibája. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint a magyarországi munkanélküliek száma7 a következőképpen alakult a szakszervezetek kimutatása szerint tagjai között évi átlagban havonként:8 1921-ben 24 956 munkanélküli volt, mely a tagság 7,1%-át tette ki. 1922-ben 27 287 munkanélküli volt, mely a tagság 7,4%-át tette ki. 1923-ban 10 993 munkanélküli volt, mely a tagság 6,5%-át tette ki. 1924-ben 30 120 munkanélküli volt, mely a tagság 14,4%-át tette ki. A hatósági munkaközvetítők forgalma az 1920—1924 években a következőképpen alakult:9 100 munka- 100 munka-Év Munkahely Munkakereső Közvetítés helyre eső erőre esett munkakereső közvetítés 1920 92 381 109 588 54 224 119 50 1921 87 041 115 827 54 764 133 47 1922 103 012 115 860 60 402 112 52 1923 80 331 104 579 51 588 130 49 1924 78 249 105 314 49 494 135 47 A húszas évek elején tehát Magyarországon is számottevő volt a munkanélküliek száma, az 1922-ben kibontakozó ipari konjunktúra hatására is csak kismértékben csökkent, ami elsősorban a 100 munkakeresőre eső közvetítések, valamivel kedvezőbb alakulásában mutatkozott meg. Vidéken a munkanélküliség növekedésének mértéke meghaladta a Budapesten tapasztaltét. A fővárosban a szakmunkás munkanélküliek voltak többségben, vidéken a segédmunkások. A munkanélküliség és a rossz gazdasági viszonyok jellemző tünete volt a munkások sűrű helyváltoztatása ugyanazon foglalkoztatási ágon belül, a munkások átáramlása az egyik foglalkoztatási csoportból a másikba, továbbá a tanult foglalkozásból más, alacsonyabb megélhetést biztosító kereseti ágba. Az utóbbi súlyos jelenségre, az ún. kvalitatív munkanélküliségre jellemző adatot találunk a budapesti munkaközvetítőnél, amelynek forgalmában 1920-ban 2893, 1921-ben 2352, 1922-ben 3307 férfi és 4512 női 7A munkanélküliség alakulására vonatkozó bővebb adatokat lásd Századok 1978, év 5. szám 850 old. Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon. 'Magyar Statisztikai Szemle. 1923. 1-2. sz. 8-11. Munkapiac és munkanélküliség. 'Magyar Statisztikai Szemle 1924. 3-4 sz. 102-104. Munkanélküliség.
