Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
ZSIDÓ IPARÍÍZÖK A REFORMKORBAN 735 akarta „szüntetni'. Amikor azután a lakosság egy része a városházán lévő polgári teremben" összegyűlt, Király György szabómester a ,gyülekezetet felingerelte". Beszámolnak arról is, hogy a „fő izgatót" 12 napi fogságra ítélték, mások ellen pört indítottak, némelyeket pedig megdorgáltak.15 4 (Kiemelés tőlem.) Noha a helybeli kereskedők is többször tiltakoztak a zsidó kereskedők ellen,155 elsősorban az iparosok voltak a zsidó konkurrencia elleni küzdelem élharcosai. Amikor pl. a Helytartótanács — a városi tanács ellenére — engedélyt adott Tanzer Márton zsidó „asszonyszabó" kérelmének, hogy Fehérvárott letelepedjék, és az 1840. 29. tc. értelmében tanult mesterségét saját vallásabeli legényekkel űzhesse, a szabó „céh"15 6 e határozat ellen a legfelsőbb helyhez fordult. Tanulságos a magisztrátusnak ezzel kapcsolatos fölterjesztése, amely szerint csupán néhány zsidónak adtak engedélyt az itt lakásra, „de csak azon feltétel alatt, (hogy) . .. csak nagyban és csak termesztményekkel kereskedhessenek ..., mesterséget űző... soha egyetlenegy sem tartózkodhatotf' Féhérvárott.15 7 Tehát -más városokhoz, pl. Szegedhez. Győrhöz, stb. hasonlóan15 8 — Fehérvárott is a korábbi, 18. századi gyakorlatnak megfelelően, amikor az még kevésbé volt jövedelmező, a nagybani, ill. a gabonakereskedelemre korlátozták tevékenységüket, az iparból pedig — nem sok sikerrel — ki akarták rekeszteni őket. A városi tanács nem hallgatja el azon véleményét sem, hogy nagyon fél a hivatkozott 1840. 29. tc. „káros" következményeitől:... a „céhbeli számos mesterembereknek ... végelpusztulása kétségbe nem vonható", ha „a mesterségűző zsidóságnak . . . vég nélküli bevétele által a mesterségbeli néposztály végetlenül" megnövekszik. Nem titkolja el a magisztrátus, hogy egyedül és kizárólag a polgárságnak — ahogyan megfogalmazták — „a középrendnek további fennállhatását, sőt azutáni virágoztatását" hordozza szívében, és ezt várja el a törvényhozástól is. „Biztosan hisszük ..., hogy hazánk törvényhozó testülete az országunk velejét, a középpolgári rendet e törvény alkotásakor enyészetnek indítani nem szándékozhatta", s ezért kérik a Helytartótanácsot, hogy a legfelsőbb helyen a törvénynek „a céhbeli rend érdekében leendő . .. magyarázatát" eszközölje ki.1S9 E kétségkívül nagy horderejű és az országos politikát is érintő elvi kérdésről a Helytartótanács természetesen a Kancelláriát is tájékoztatta, amely helybenhagyta a Helytartótanács döntését, s a város és a „céh" különvéleményét elutasította. Az előbb említett zsidó szabón kívül mások is folyamodtak lakhatási és iparengedélyért; vagy az „ószerárussági kereset" űzését kérték.16 0 A városi tanács e kérelmeket mind elutasította, érvelése ez esetekben csaknem szó szerint azonos: ,,. . . a zsidóság végetlen bevételével a királyi városoknak hanyatlását .. a mesterembereknek tönkre jutását előre látjuk . . ., (s) a zsidóság bevétele ellen ... a városi nép között 154 OL Ht. Dep. Civ. 1844/6/23. IS5 Vértes József: A székesfehérvári kereskedelmi társulat története az 1712. év óta. Székesfehérvár 1910. 139, 156. 15 6 Figyelemre méltó, hogy a városban egyetlen mesterség képviselői sem újították meg 1815 után korábbi szabadalmukat! Eperjessy, 1967. 228. - Részletesebben 1. a 148. jegyzetben idézett tanulmányt! 1 s 7 Uo. OL. Ht. Dep. Civ. 1844/6/6. 151 Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben . . . i. m. 193. ' S 'L. a 157. jegyzetet! 16 °OL Ht. Dep. Civ. 1844/6/44, 1844/6/45, 184.4/6/46,1845/6/25.
