Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
ZSIDÓ IPARÍÍZÖK A REFORMKORBAN 733 azt „felesleg való uzsorával" megszerezni. A zsidóknak ezért „confiscátió" terhe alatt megtiltották ezeknek a termékeknek a mesterek elől való fölvásárlását.14 1 A megyei hatóság és a földesúri uradalmak azonban az esetek túlnyomó részében itt is támogatták a zsidó kereskedőket. Amikor pl. Győr magisztrátusa 1820-ban eltiltotta Reich Jakab győrszigeti serfőzőnek a sör árulását a városban, az uradalom megkérdezése után a megye a zsidó támogatását javasolta a Helytartótanácsnak.142 Mint korábban említettük, a városban való letelepedés nehézségei miatt a zsidók a Győrrel egybeépült, közigazgatásilag azonban a városhoz nem tartozó Győrszigeten húzódtak meg. A városi tanács nem engedélyezte, hogy a győrszigeti zsidók a városi heti piacon árulhassanak, s ott sátrat állítsanak. így utasították el pl. 1822-ben a győrszigeti Elia König zsidó posztókereskedő kérelmét.143 A hatóság azonban azt sem nézte jó szemmel, hogy a vásártéren kívül, a „külvárosban" (in peripheria) árusíthassanak a győrszigetiek.14 4 A tanács és a zsidó iparosok szívós és hosszú küzdelmet folytattak, a zsidók pedig többnyire nem nélkülözhették a Helytartótanács támogatását, mint pl. 1834-ben a győrszigeti König Illés (minden bizonnyal azonos a fentebb említett személlyel), aki csak a kormányszék közbelépésére kapott engedélyt arra, hogy a gyapjút és más termékeit a győri országos vásáron árusíthassa.145 A céhes mesterek Győrött sem válogattak az eszközökben a konkurrenciával szemben. A mészároscéh14 6 és a városi tanács 1844-ben pl. azzal vádolta a mészárszék kibérlésére vállalkozó győrszigeti zsidót, aki egyébként igen nagy összeget (4000 forintot) ígért az árverésen, hogy „monopoliumra" tör, s a „concurrença jótékonyságát" kívánja megszüntetni. A zsidó vállalkozását főként azért tartják „veszélyesnek", mert az „koldusbotra juttatja vagy szolgaképpen magának alárendeli" a céhes mestereket. (Kiemelés tőlem.) Olykor „erélyesebb" eszközöket is alkalmaztak a mesterek, mint pl. König Jósiás zsibárussal szemben, aki 1845-ben panaszt tett a legfelsőbb helyen, hogy boltja kinyitásakor „erőszakoskodások" következtében súlyos károkat szenvedett. A városi tanács igazolójelentése szerint a nevezett csak „kimustrált" holmik árulására kapott engedélyt, de a boltját mindenféle új kelmékkel töltötte meg, s ezzel a helybéli adófizető kalmároknak és céhbeli mestereknek kárt okozott. Ezért az új portékák árulásától eltiltották, majd boltja „kapitányi hivatalunk által az ismétölt panaszra tüstént" bezáratott, mégpedig azért „nehogy — mint írják — a zsidók eránt csinfogásaik miatt különben is kevés rokonszenvet tanúsító számos mesterembereink szomorúabb következésü meggondolatlanságokra vetemedjenek". A Helytartótanács ezt az intézkedést ugyan helyben hagyta, de ,fl vagyon és személyes bátorságot veszélyeztető botrányos tény iránt szoros vizsgálatot" rendelt el, továbbá a kárt okozók megbüntetését és törvényes elégtételt a kárt szenvedettnek.147 (Kiemelés tőlem.) 141 Szávay Gyula: Győr. Győr, 1896. 251. 142 OL Ht. Dep. Civ. 1820/25/15. 14 3 Uo. 1822/25/1. 144Uo. 1822/25/14. 19. A győri és győrszigeti zsidókkal kapcsolatban részletesebben 1. Balázsi 1980.59., 106-112. 14 5 OL Ht. Dep. Civ. 1834/26/63. 1 4 6 1826-ban nyertek német nyelvű kiváltságlevelet a Kancelláriától. Eperjessy, 1967.229. 14 'OL Ht. Dep. Civ. 1844/26/32 és 1845/26/13. - Mivel azonban a rendbontóknak nem sikerült nyomára akadni, s a kárvallott csupán ablakainak betörését tudta bizonyítani, a „Legfelsőbb Hely" az ügyet 1848 elején befejezettnek nyilvánította. (Uo. 1848/26/10.)
