Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Ötvös Péter: Illésházy István az emigrációban 609
ILLÉSHÁZY ISTVÁN AZ EMIGRÁCIÓBAN 615 Vizsgálódásunk szempontjából igen vonzónak látszik, s feltétlenül hangsúlyozandó, hogy az eddig publikált Illésházy-levelezésekkel szemben e gyűjtemény magyar nyelvű missilisei közül Illésházy István többet ir mint kap. Az 1603 tavasza és 1605 nyárutója között kelt, feleségéhez írott leveleiből tizenegy jutott a kódexbe, Pálffy Kata négy, meglehetősen terjedelmes levele mellett. Az aránylag jól körülhatárolható időkörből származó levelek természetesen mégis hagynak hiányokat a folyamatosságban. Ez az aránytalan időrendi elosztás, amellett, hogy bizonyos hónapokra nézve nem kaphatunk kielégítő információkat, egyúttal kedvező helyzetet is jelent: a legtöbb levél 1604 szeptemberétől 1605 húsvétjáig kelt. Innen tehát aránylag bőséges, egy esetleges alaposabb vizsgálódást mindenképpen jól orientáló adataink vannak. És ez nagy nyereség, mert — bár ezt fölösleges hangsúlyozni — épp ezek a hónapok hozták az emigráns nagyúr terveit is nyilván erősen befolyásoló legfontosabb politikai-diplomáciai eseményeket. Feleségével folytatott levélváltásán kívül az ügyében vele levő társak írásai is értékes információkkal szolgálhatnak, így barátainak a bujdosás ideje alatt hozzá írott, a kódexben őrzött leveleit sem indokolatlan átolvasni. Segítségükkel időben s térben egyaránt tágíthatjuk a vizsgált kört. Hogy ilyen kapcsolatai sokkal intenzívebbek voltak, mint amilyenről a kötetben megőrződött emlékek tanúskodnak, arra saját megjegyzéseiből is következhetettünk: „az nap, hogy el jüttem tőled - írja Pálffy Katának pl. 1603. március 14-én a már igen fenyegető pozsonyi gyűlésről — öt posta talált elő, barátimé”. Az érintett időszakra, az emigrációra vonatkozó levelezést így 21 forrásra bővíthetjük — csak a kódex alapján! De jól hasznosíthatók természetesen azok a levelek is, amelyek a kódex gyűjteményét kipótolják: vagy úgy, mint az élen idézettek esetében, hogy más gyűjteményből ismertek, vagy úgy, hogy ugyancsak más archívumokból esetleg újabban kerültek elő. Károlyi Árpád egyetlen, e kódexben nem őrzött Illésházy-levelet publikál az emigráció idejéből, Ipolyi Arnold gyűjteménye Pálffy Katának hat, féijéhez írott levele mellett ugyancsak egyetlen Illésházy missilist őriz ezidőből. A Jenei-hagyatékból Jankovich József szívességével hozzám került, 41 esztendő során írott 26 Illésházy levélből megint csak egy kelt az emigrációban, de ennek címzettje nem felesége, hanem Thurzó György.16 És a dokumentumok száma még a kódexből — igaz, már más műfajú írásokkal — akár tovább szaporítható: a Pálffy Katától származó protestációk pl. fontos, de a protestációk jellegénél fogva nem kellően értékelhető, olykor nem is teljesen megbízható adatokat tartalmaznak üldöztetésükről. Ezeknél kétségtelenül kínálkozóbb, mostani témánkat is érintő forrás viszont az Illésházy feljegyzéseivel is ellátott, ismeretlen kézírású terjedelmes és igen érdekes beszámoló Esztergom 1604. őszi török megszállásáról. Ez az „acta bellica”, amely minden jel szerint egy hosszabban megírt, vagy bővebbre tervezett beszámolónak töredéke, valóban figyelemre méltó: budai kalandjában, 1604 őszén, maga Illésházy is szerepel, igen érdekes kapcsolatban a törökkel. Egy 161603-tól 1605 nyaráig összesen negyven levelet ismerünk, amely vagy IUésházytól származik, vagy neki küldték, illetve ügyével szoros kapcsolatban van. Közülük huszonegy ebben a kódexben található. Ebbó'l tizenegyet Illésházy írt Pálffy Katának, Pálffy Kata négyet írt Illésházynak, egyet szintén ő Pethe locumtenesnek, s ötöt Illésházy kapott még barátaitól. E gyűjteményen kívül mindössze három Illésházy levelet ismerünk‘még, három különböző kiadásból. A többit ő kapja feleségétől, az ügyében mellette állóktól, Bocskaitól stb. Fontos tehát leszögezni: a száműzetés tágabban vett időköréből mindössze 14 Illésházy-levelet ismerünk, s ebből 11-t ez a kódex őriz.
