Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Ötvös Péter: Illésházy István az emigrációban 609
Örvös Péter ILLÉSHAZY ISTVÁN AZ EMIGRÁCIÓBAN Levelek a „bujdosás” idejéből Nehéz téli időben, „elég sok gonosz úton, elég fáradsággal” 1605. február 5-én este Pálffy Kata Prágába érkezik. „14 holnapja immár, hogy mindenemet elvették, és attól fogva mind supplicálok és könyörgök”, s tudjuk, mind ez ideig kevés eredménnyel: „még csak választ hogy sem adtak volna, és csak egymásra mutogatnak Bécsben és Posonban.” Prágai útjáról most már az elhúzódó peres ügyek végleges, reményei szerint nem is kedvezőtlen rendezését várja. Férjétől, a csaknem másfél esztendeje Lengyelországba menekült Illésházy Istvántól is visz intenciókat: „az én suplicatiómra is sollicitáld az választót, de főképen az magad dolgát; ha 3 hétig választ nem adnak, hagyj ott Német Jánost, ne költs ott hiában, várja ő az választót.” Három hét alatt Pálffy Kata ugyan semmit el nem intézhetett, „velek született az nagy késedelmesség”, ám mégis föntmarad Prágában, mert látja — s meg is írja Lengyelországba — „miben legyen az dolog és hogy jó reménység vagyon benne”. Férjével ez időben váltott leveleinek dokumentumai nem túl gazdagok: a prágai tartózkodás legelejéről, februárból, s már a végéről, április második feléből olvashatunk mindössze három levelet Pálffy Katától, s a még február 1-én keltezettet nyilván leszámítva Illésházytól egyet sem. Pedig bizonyos — éppen ez ismert levelek utalásai bizonyítják —, hogy igen sűrűn fordult posta Prága, és az „agg bujdosó” akkori lakhelye, Scauinia (Skawina) között. Ha ez utalásokban kirajzolódó levélváltás fontosabb tanulságait közelebbről megismerhetnénk, elsőrendű adatokkal sikerülne gyarapítani Illésházy lengyelországi száműzetéséről való eléggé bizonytalan ismereteinket.1 A későbbi események tükrében joggal vélhető, hogy a bujdosás hosszú hónapjai döntő elhatározást érleltek, ám rendkívül hézagos dokumentumaink segítsége voltaképpen még hipotézishez is kevés. Pálffy Kata egy 1605. április 23-án, még Prágából írott válaszlevele csak azt az egyébként mégsem csekély információt adja, hogy Illésházy Istvántól váratlan hevességű, nyugtalan levelet kaphatott. Olvasható, hogy e szerinte most már indokolatlan türelmetlenségen csodálkozik is, s hosszú levélben aggódva nyugtatja urát: „az Kegyelmed levelit, melyet Kegyelmed írt 11. Aprilis, énnekem Nagy László 20. Aprilis meghozta, melyből megértettem az Kegyelmed nehéz tűrését és várását, az kit bizony nehéz szívvel hallottam is, úgy annyira, hogy itt fen való késedelemnél, gondomnál és háborúságnál nagyobbnak tetszik, hogy Kegyelmed olyanképen töri és bántja magát, nam mind az eleit s mind az közepit ennek az háborúságnak békességes és csendes szív‘A kiadott források közül ehelyütt legfontosabb: Ipolyi Arnold: Rimay János államiratai és levelezése. Budapest, 1887. Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi pőrére vonatkozó okiratok (1600-1611). Történelmi Tár, 1882. Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi pőre. Budapest, 1883.
