Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Knapp Éva: Remete Szent Pál csodái 511
TANULMÁNYOK Knapp Eva REMETE SZENT PÄL CSODÁI (A budaszentlőrinci ereklyéhez kapcsolódó mirákulumföljegyzések elemzése) A 12-13. század fordulóján Európa-szerte elterjedt szegénységi mozgalom egyik magyarországi megvalósulási formája az a néhány remetetelep volt, amelyeket a Szlavóniában, a Mecsek, a Bakony, a Bükk és a Pilis erdeiben világtól elvonultan élő emberek alkottak.1 Először Bertalan, pécsi püspök kísérelte meg őket közösségbe tömöríteni: a Pécs melletti Jakabhegy remetéit 1225-ben telepítette egy helyre, és ekkor életmódjukat is szabályozta.2 A püspöki kezdeményezés után a renddé szerveződést a tatárjárás az egész országban meggyorsította, mert az otthonukat, családjukat vesztett emberek sokszor ezeken a telepeken kerestek maguknak menedéket. Az esztergomi özséb kanonok is a tatárjárás idején került szorosabb kapcsolatba a pilisi remetékkel, akiknek szentkereszti telepét egy látomástól indíttatva saját vezetése alatt 1250 körül szerzetesi közösséggé alakította.3 Bár a rend önállóságának kérdése egészen 1308-ig függőben maradt, a renddé szerveződés már a 13. század végén szilárd formákat öltött.4 Erre utal, hogy a források a rend névadójaként ettől az időtől kezdve következetesen Thébai Szent Pált említik.5 A szerzetesek életét a 14. század elejéig belső zártság jellemezte. Kevés kapcsolat volt a kolostorok között, és ebben az időben egy-egy kolostoron belül sem beszélhetünk életközösségről. A szabályok által körvonalazott közös imádságon és közös munkán kívül ekkor még nem alakult ki szilárd életmód.6 Az egyre sokasodó egyházi és világi adományok azonban nemcsak a pálos rend gazdasági és vonzerejét, hanem belső szervezettségét is megnövelték. Szükségessé vált, hogy a rendi káptalani gyűléseket a hegyek közé zárt Pilisszentkeresztről egy jobban megközelíthető kolostorba helyezzék át. A budai határ egyik legmagasabb pontján épült szentlőrinci kolostor — mivel elég közel helyezkedett el az egyre jobban fejlődő Budához — jól megfelelt erre a célra. 1 Hodinka Antal: Egyházunk küzdelme a boszniai bogumil eretnekekkel. Budapest 1887 53.; Balics Lajos: A római katholikus egyház története Magyarországon. II. k. II. r. Budapest 1890 366. 1 Gyöngyösi Gergely: Vitae fratrum heremitarum ... Kézirat 1525 Egyetemi Könyvtár Cod. Lat. Ab 151a, 151c cap. III.; Koller József: Historiae Episcopatus Quinqueecclesiarum. II. k. Pozsony 1783 62-63. 3 Gyöngyösi Gergely: i. m. cap. V. 4 Gentilis pápai legátus ekkor engedélyezte a rendnek az ágostonos regula használatát. Monumenta Vaticana Historiam Regni Hungáriáé Illustrantia. Budapest 1885 Ser. I. Vol. II. 180., 379. s Mezey László: Deákság és Európa. Budapest 1979 202. ‘Országos Levéltár, Diplomatikai levéltár (Dl.) 195. 1234, Dl. 368. 1252.; Gyöngyösi Gergely: i. m. cap. III. 1*
