Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
„KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG”43 Brenner a Sweezy-vonal kritikáját a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet tárgyalásáról a kapitalizmus értékelésén keresztül az „alulfejlődés” egész — lényegében Franktól származó — koncepciója megkérdőjelezéséig bővíti. Brenner azt állítja, hogy , Frank és Wallerstein az ellenkezőjébe fordítják át Smith koncepcióját — a gazdasági automatizmusok, világkereskedelem és világméretű munkamegosztás nem progressziót, hanem regressziót váltanak ki a harmadik világban —, de megőrzik annak alapvetően evolucionista megközelítését, s amint Brenner írja, a nemzetek gazdagsága szerzőjét nem lehet a nemzetek nyomora marxista elméletének megalapozására felhasználni.96 Szerinte tehát az egész modem „alulfejlődés-koncepció” alapjaiban hibás és elvetendő, nemcsak a mögötte rejlő formációelméleti kiindulópont, azaz a feudalizmus és a kapitalizmus, valamint átmenetük értelmezése. Az „alulfejlődés” és fejlődés szerinte nem egymást feltételező, pusztán ellentétes előjelű folyamatok, hanem lényegileg különbözőek, és nem is szükségszerűen kapcsolódnak össze. Amikor Wallerstein azt állítja, hogy az értéktöbblet-transzfer a perifériáról a centrumba önmagában véve beindítja a fejlődés-„alulfejlődés” ellentétes folyamatait a 16. századtól kezdve, Brenner pedig azt hangsúlyozza, hogy a centrum országai belső dinamikájuknál fogva fejlődnek, akár értéktöbblet-transzfer nélkül is, mert semmiféle felhalmozott tőke önmagában véve nem indít be kapitalista fejlődést, akkor tulajdonképpen a világkapitalizmus és nemzeti kapitalizmus koncepciói csapnak össze. Brenner nem egyszerűen tagadja a transzfer tényét - bár egyes esetekben utal arra, hogy hosszabb-rövidebb időre értéktöbblet-transzfer mehet végbe a perifériára vagy félperifériára is -, hanem jelentőségét vitatja el a kapitalista fejlődésben, s a belső osztályviszonyok fejlődését tekinti központi kérdésnek: „Sem a fejlődés a centrumban, sem az » alulfejlődés « a periférián nem függött az értéktöbblet-transzfertől. A gazdasági fejlődés minőségi folyamat volt, amely nem a gazdaság általában vett felhalmozását tételezte fel, hanem a közvetlen termelők munkája termelékenységének növekedésére koncentrál... Röviden szólva, a nyugat-európai kapitalizmus páratlanul sikeres fejlődését az osztályok, a tulajdon és a kizsákmányolás rendszere határozta meg.”9 7 Wallerstein szerint „A kapitalizmus kezdettől a világgazdaságok és nem a nemzetállamok szintjén jelentkezett.”9® A kapitalista világgazdaság első szakasza a hosszú 16. századra, a második a 17—18. századra esik, végül a harmadikkal, az ipari forradalom nyomán jön létre csak az ipari kapitalizmus, vagyis jóval a világkapitalizmus színrelépése után. Wallerstein világosan megfogalmazza — legalábbis ebben a fejtegetésében —, hogy a világrendszer a feudális termelési mód alapjain alakul át kapitalista világgazdasággá, tehát pusztán a világrendszerré szélesedés adja az átmenetet. Az osztályok fejlődése számára nem feltétele vagy oka, hanem következménye a kapitalizmusra a világrendszerré ki-9 6Brenner: i. m. 1977, 27, 60-61, 83. Jellegzetes, hogy a gyakori kritika hatására a hetvenes években mind Frank, mind pedig Wallerstein megpróbáltak élesen elhatárolódni Smithtől, és erősen megbírálták Max Webert az osztályszempontok negligálásáért a kapitalizmus kialakulásában. Vö. Wallerstein: A feudalizmusból a kapitalizmusba, Világtörténet 27. szám, 18-21. és Frank: Development and Underdevelopment in the New World: Smith and Marx vs the Weberians in: Theory and Society, Winter 1975 (Idézi Brenner: i. m. 86.). 9 ’’Brenner: i. m. 67-68. 9 8 Wallersteinnek a könyve megjelenése után írott két 1974-es tanulmányában explicitebb megfogalmazásokat találunk koncepcióját illetően, vö. Világtörténet 27. szám, 11, 13, 22, 25., idézetünk 7.
