Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Ronda; P. James: A hit generációi: keresztény indiánok a Martha's Vineyard szigeteken 490
FOLYÓIRATSZEMLE 491 tagjai voltak, melynek vezetésében maguk a wampanoagok is részt vettek. A bennszülött hatalom ténye mutatja a keresztény indián kultúra erejét, egy olyan kultúra erejét, amely elég stabil és megalapozott volt, hogy fenntartsa magát, elkerülje az angoloktól való függést. Ahogy a varázslók befolyása az 1640-50-es években egyre hanyatlott, az ideológiai vezetésben űr keletkezett, és ezt az indián lelkipásztorok fokozatosan betöltötték (a két első' indián papot 1670-ben szentelték fel). A hagyományos sámáni feladatok lassan beleolvadtak a lelkipásztoriprédikátori funkciókba is. Az első' generációt itt is követte a lelkipásztorok újabb sora. De indiánok voltak az ún. vüági szónokok is, akik a családi istentiszteleten játszottak fontos szerepet. A sziget megkeresztelt indiánjainak vallásos életében ugyanolyan fontos szerep jutott a hagyományos vallási gyakorlatoknak, a közös énekléseknek és a tradicionális rituáléknak: megünnepelték a vetést és az aratást is. Mialatt a férfiak akár az egyházi, akár a világi vezetésben kaptak szót, a nó'kre is fontos feladatok vártak. Az új vallás prédikátorai felmagasztalták az indián asszonyok hagyományos szerepét. A feleség-anya-házvezető funkcióknak egészen új, eddig ismeretlen értékeket tulajdonítottak. A szorgalom, iparkodás nemcsak a nő kötelessége volt, hanem egyben isten szolgálata is. A tiszta, rendes otthonok mutatták, hogy asszonyuk józan, istennek tetsző' életet él. Ha a kereszténység azzal, hogy felértékelte a hagyományos női szerepeket, vonzotta az asszonyokat, még nagyobb hatást tett a különleges képességű nőkre, hiszen oktatási lehetőségeket biztosított a számukra. Az Indian Converts által felsorolt 37 nő közül 17 tudott írni-olvasni. Az egyház a rosszabbodó szociális helyzettel szemben is tudott némi támaszt nyújtani néhány asszonynak, hiszen igyekezett megoldani a járványszerű alkoholizmus kérdését is, persze a maga eszközeivel. A legkevésbé kielégítőek Experience Mayhew adatai az áttért gyermekekről, hiszen leírásai itt esetlegesek és igen általánosak. De az életrajzok tanúskodnak arról, hogy a keresztény indián szülők müyen komolyan vették gyermekeik vallási és nevelési problémáit. Az 1670-es évekre az indiánok életének szerves részévé vált a kereszténység. Attól, hogy keresztények voltak, nem lettek kevésbé indiánok. A régi, hagyományos vallás, a varázslók magyarázatain keresztül a gyógyítási, hálaadási, könyörületességi rituálékkal a mindennapi élet rendjét cs értelmét biztosította. De a járványok ellenálltak a hagyományos gyógymódoknak. A hagyományos rítusok elvesztették hatalmukat, megbomlott a földi és a szellemi élet egyensúlya. Ugyanakkor megjelent a keresztény misszió a szigeten, a maga rivális magyarázataival és rituáléival. És ráadásul az első kikeresztelkedett baj nélkül megúszta a járványt. Az indiánok számára a kereszténység több volt, mint gyógymód az új betegségekre. Hihető megoldást nyújtott az embereknek. Új identitást adott, amely nem tagadtatta meg velük az ősit, de felajánlotta nekik a csatlakozást Isten népéhez. A keresztény generációk létrejötte újabb dimenziókat nyitott meg az áttérésnek. A szárazföldön sok indián azért tagadta meg a kikeresztelkedést, mert nem akart szakítani a családdal, rokonsággal, a törzzsel. A szigeten erre nem volt szükség. A kontinensen a misszionáriusok arra is rá akarták venni az indiánokat, hogy új, keresztény neveket vegyenek fel. A Martha’s Vineyard szigeten ez sem volt szokás. Első vagy második generációs keresztény indiánok eredeti nevük mellé egy angol nevet is felvettek. A kereszténység felvétele azt is jelentette az indiánoknak, hogy az angolok elismerték, mi több, elfogadták őket, noha feszültségektől itt sem volt ment az együttélés. A kereszténységnek be kellett tölteni azt az űrt, amit a tradicionális vallás hanyatlása vont maga után. Az ősi hitnek meg voltak a maga szertartásai, és a kereszténységnek e helyébe is kellett valamit állítania. A katolicizmus a maga ceremóniáival, körmcneteivel, szimbólumaival sokkal nagyobb hatást gyakorolt az indiánokra, mint a protestantizmus. A Martha’s Vineyard szigeten az indiánok úgy alakították ki a maguk kereszténységét, hogy ezzel szolgálják az ősi közösségi és családi szokásokat, szükségeleteket. A sziget indiánjainak szüksége volt a kereszténységre, hogy megtalálják életük értelmét egy sokkal barátságtalanabb világban. Számukra nem volt kétséges - állítja a szerző -, hogy valaki igazán istenfélő keresztény lehet, annak dacára, hogy indián nevet visel, és wigwamban lakik. így jöhetett létre egy olyan kultúra, amely egyszerre volt keresztény és indián. (The William and Mary Quarterly, Vol. 38., No. 3. July 1981. pp. 369-394.) B. B.
