Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
.KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG’41 századi világkapitalizmus elvének tagadását, Merrington szükségképpen bírálat alá veszi Wallerstein akkor frissen megjelent könyvét: „Immanuel Wallerstein — bár helyesen jelzi az új feudális, piacra termelő rendszernek és a centrum országaiban lezajló proletarizálódás-kisajátítás folyamatának összefüggését az eredeti felhalmozás időszakában - egészében véve mégiscsak A. G. Frank statikus centrum—periféria modelljére támaszkodik a teljesen kifejlődött kapitalista világpiaci rendszer 16. századtól való folytonossága melletti érvelésben. Wallerstein a kereskedelmi és ipari tőke alapvető fontosságú marxista megkülönböztetését is elveti, pedig éppenséggel ez teszi lehetővé a periodizálást, a strukturális ellentmondások és a krízis megragadását az eredeti tőkefelhalmozás folyamatában, míg ő ezt a megkülönböztetést nem szerencsésen választott terminológiának tekinti.”90 A történeti városszociológiai kutatások szerint tehát csak a városok 18. század végi szerepcseréjével következik be az a fordulat, amelyet Smith — és nyomában az evolucionista szerzők egész sora mindmáig — eredendőnek tételez. Holott a városok világtörténelmi fejlődésében is forradalmak játszódtak le, mégpedig Merrington szerint két ilyen nagyobb fordulat van, amely megszakítja a kontinuitást, s amellyel az evolucionista unilineáris fejlődéskoncepció nem számol: először a nemzeti állam kialakulása, másodszor pedig a gyárváros színrelépése, amellyel belép az autonóm városi fejlődés a proletariátussal és a kapitalista mezőgazdazdaság bővített újratermelésével.91 Miután ez a két nagy fordulat lezajlott, létrejön a falusi elmaradottság és tradicionalizmus ideológiája, amely a faluban csak egy passzív, prekapitalista szektort lát, amelytől idegen mindenféle fejlődés és modernizálás, éppen ezért felülről és kívülről kell fejleszteni: „Az a tendencia, amely a falusi elmaradottságban egy prekapitalista antagonizmus továbbélését látja, amely külső és ellenséges a kapitalista fejlődéssel szemben, figyelmen kívül hagyja azt a számos esetet, amelyben ez az elmaradottság a tőkefelhalmozás eredménye volt. A különálló » agrárkérdést « ezért úgy tárgyalták a munkásmozgalomban, mint a burzsoázia kudarcát abban, hogy kivigye saját demokratikus-forradalmi elhivatottságát a vidékre, s úgy vélték, hogy ezt a feladatot most a városi haladás új élharcosa, a proletariátus örökölte.”92 A városi gazdaság modem — polgári és munkásmozgalmi — mítoszának közös elvi hibája, hogy összecseréli az okokat és az okozatokat, azaz megmarad a jelenség szintjén, s a falusi „elmaradottságot” saját maga okának tekinti, tudniillik eredendő konzervativizmusának és tradicionalizmusának tulajdonítja. Nemcsak a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet szakirodaimában, hanem a harmadik világéban is gyakran találkozunk azzal a felfogással, hogy a fejlesztéshez a falusi szektor tradicionalizmusát kell megtörni a városi modem gazdaság terjeszkedésével szemben, s teljesen eltűnik nemcsak az a tény, hogy a harmadik világban lényegében a falusi gazdaság a termelő szektor, s a városi gazdaság jobbára csak adminisztratív-elosztási funkciókat tölt be, hanem az az alapvető körülmény is, hogy a falusi gazdaság „elmaradottsága” valójában a városi gazdaságban lezajlódó tőkefelhalmozásból adódó „alulfejlettség”. Merrington maga is nagyon helyesen utal arra, hogy a kapitalizmus sem a centrumban, sem a gyarmati-függő területeken nem akarja a város és a vidék, azaz a modemnek és a hagyományosnak nevezett szektorok ellentétét felszámolni — azaz az „agrárkérdés” nem oldható meg a kapitalizmus egyszerű kiterjeszté,0I. m. 187. 9II.m. 191. 9,I. m. 193-194.
