Századok – 1983
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Stier Miklós: Uralkodó elit; kormányzati hatalom - kormányzó réteg a Horthy korszakban 434
KORMÁNYZATI HATALOM - KORMÁNYZÓI RÉTEG A HORTHY-KORSZAKBAN 439 szerült zártságán, nyitásra kényszerült a harmadik erő kopogtatására. A vesztes háború és az összeomlás, majd pedig különösen a forradalmak és az ellenforradalom során e kopogtatás dörömböléssé erősödött, s az ajtók, ha nem is tágasra, de megnyíltak. E sajátosan alakuló és bontakozó etatizmus képezte azután alapját a gazdasági válság leküzdése hazai útjának és módszerének: az állammonopolista kapitalizmus fasiszta jellegű válfajának.5 Az uralkodó elit ugyanakkor sajátos történeti-szociológiai kategória is, amely természetesen végső fokon tényleg a gazdasági-társadalmi és a politikai fejlődés közös produktuma, s mint társadalmi-politikai képződmény e kettősséget több szempontból is magán viseli. Először is — mint láttuk — genezisét és funkcióját illetően; másodszor pedig hierarchiáját és struktúráját illetően is. összetételét és egyes elemeinek egymáshoz való kapcsolódását politikai aspektusból ugyanis sajátos hierarchia jellemzi: az elithez tartozó különböző társadalmi rétegekből származók egymás közötti érintkezésének szokásjog vagy elvétve írásba is foglalt szabályok révén kialakult rendje, a címek és rangok alapján tagozódó elkülönültség, ill. alá- és fölérendeltság. A hierarchikus jelleget — kiformálódásának politika-történeti vonulatából — egyrészt a politikai és a gazdasági hatalomnak a korszakban alakuló, egymáshoz való viszonya (az a tény, hogy a politikai hatalom szinte mindvégig, de különösen a 30-as években fölötte áll a gazdasági hatalomnak), másrészt a jelentős feudális maradványokként tovább élő és ható címek és rangok bűvköre, tényleges orientáló és sajátos értékrendet formáló szerepe magyarázza, illetve dokumentálja. A politikai hatalom csúcsát egyik oldalról kétségtelen, hogy maga a kormányzó a körülötte formálódó titkos kamarillával, másik oldalról pedig a kormánypárt vezető funkcionáriusai, elsősorban a kormányelnök, aki egyben a párt „vezére” is volt, továbbá a kormány tagjai, a parlament kormánypárti képviselői és a főispánok s a velük legalább egyenrangú politikai pozícióban lévő katonai felső vezetés és természetesen a főpapság képezték. A belső hierarchiát talán legplasztikusabban a kaszinó- és klubélet, ennek zárt keretei, ill. a bejutás szabályai tükrözik. A legexkluzívabb elitképződmények egyike pl. a Nemzeti Casino volt, mintegy 450 körüli létszámmal, amelynek tagjai csak született arisztokraták, a legmagasabb rangú katonatisztek és a konnány tagjai lehettek. A finánctőkés köröknek egyébként mindent megoldani képes pénzük révén sem volt lehetséges a bejutás, de a politikai ranglétrán való emelkedés (a miniszteri poszt pl.) már megnyitotta e zárt körök kapuit.. .6 Más aspektust, a kialakulás társadalomtörténeti vonulatának figyelembevételét feltételezi az elit struktúrájának vizsgálata. Az uralkodó eliten belül három fő réteget lehet megkülönböztetni: a nagybirtokosok legfelső rétegét, a finánctőkés csoportot és az állami bürokrácia felső rétegét. A nagybirtok reprezentánsai képezték a történelmi folytonosságot, tagjai elsősorban az arisztokrácia azon családjaiból rekrutálódtak, amelyek már a Monarchia idején is aktív politikai szerepet játszottak. Ide tartozik a katolikus klérus, továbbá a nagybirtok társadalmi politikai szervezetének vezérkara is, és ide sorolhatók mind a dzsentri, mind azon nem úri származású, de a 19-20. század folyamán meggazdagodott birtokos családok egyedei, akik a társadalmi vagy politikai életben előkelő pozíciót szerezve politikai exponensekként léphettek fel. 5 Szabó Miklós hozzászólása Márkus lÁszló: A Horthy-korszak uralkodó elitjének jellegéről c. tanulmányához Történelmi Szemle, 1965. 4. sz. ‘ L. Márkus László idézett tanulmányát.
