Századok – 1983
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Stier Miklós: Uralkodó elit; kormányzati hatalom - kormányzó réteg a Horthy korszakban 434
436 STIER MIKLÓS ben mint osztály, vagy akár rétegek gyakorolják a gazdasági és a politikai hatalmat, hanem eredetileg, akár saját körükből is elkülönül, a modernné váló, centralizálódó és szakosodó hivatali rendszerét létrehozó államban pedig mindinkább más társadalmi rétegekből is kiegészül egy — főként a végrehajtó hatalomban — elsősorban kormányzati szempontból politikailag uralkodó, hatalmi szerepet betöltő réteg, amely mind közvetlenebbül képes kezében tartani az állami élet különböző szféráinak jó részét. Az állami élet egész mechanizmusának ezt a fajta birtoklását nevezhetjük kormányzati hatalomnak, s azt a politikai-hatalmi szempontból uralkodó réteget, amelynek kezébe e hatalom kerül, kormányzó rétegnek, kormányzati-politikai elitnek. A kormányzati hatalom ilyen fajta fogalmi és szemléleti elkülönítése, megítélésünk szerint, semmiképpen sem jelentheti e hatalmi szférának a gazdasági és a politikai hatalomtól való teljes elválasztását, mert azt is látnunk kell, hogy a kormányzati hatalom maga is része, történelmileg is származéka az uralkodó osztályok gazdasági és politikai hatalmának. Ezek által messze meghatározott, funkcióját, osztálytartalmát illetően is kötött és korlátozott. Alapvető funkciója ugyanis végső fokon az, hogy a gazdaságilag uralkodó osztályok társadalmi-politikai érdekeit az állami közéletben, a politikai gyakorlatban lehetőleg maradéktalanul biztosítsa, ill. megvalósítsa. Amilyen mértékben hangsúlyozható azonban a képződmény geneziséből fakadó determináltsága, legalább olyan mértékben kell figyelembe vennünk a történeti mozgás dinamikáját is; új képződményünk nem marad statikus állapotban. Elkülönülésétől és létrejöttétől kezdve — először csak lassú, gyenge erejű, később pedig, éppen más rétegekkel való kiegészülésével párhuzamosan — fokozatosan felerősödő önmozgása alakul ki, amely egyre erőteljesebben képes meghatározottságának feszegetésére, széttörésére, s már csak a folyton változó történeti szituációk függvényévé is váltan, az őt létrehozók hatalmának veszélyeztetésére. Ennek az önmozgásnak egyre fokozottabb szerepe van az 1930-as évek magyar hatalmi-politikai küzdelmeiben. Fentebb körülírt kategóriáink: kormányzati hatalom és kormányzó réteg tehát, mint érzékelhettük, mindenekelőtt és elsősorban az állami berendezkedés vetületében értelmezhetők, a hatalmi struktúrát és mechanizmust kialakító és biztosító s az egymással többnyire hierarchikus viszonyban álló konkrét posztok hálózatában. E posztokat természetesen a polgári állam teljes funkcióját biztosító három hatalmi szférába is csoportosíthatjuk: a törvényhozó hatalom terén egyik oldalról az államfő (korszakunkban a kormányzó) s a körülötte kialakított hatalmi szervek (a kormányzó kabinetirodája, katonai irodája), másik oldalról a parlament a hozzá kapcsolódó tisztségekkel és egyéb intézményekkel (felsőház, képviselőház, parlamenti bizottságok, ezek vezető tisztségei, a képviselőházi politikai pártok, ezek vezető tisztségei stb.); a végrehajtó hatalom terén maga a kormány (miniszterelnök és miniszterek) s ennek szervei a (minisztériumok és egyéb országos főhatóságok, beleértve ezek vezető tisztviselőit — ebben az összefüggésben lényegében a főispáni karig); a jogszolgáltató hatalom terén pedig a polgári kor magyar bírósági szervezete s ennek vezető pozíciói találhatók. Világos, hogy az így értelmezett kormányzati hatalom s az ezt birtoklók összessége: a kormányzó réteg nem azonos a hatalmi vagy uralkodó elit kategóriájával, és nem azért természetesen, mert ez utóbbi más szempontú (elsősorban politikai-szociológiai) elemzés eredménye, hanem azért mindenekelőtt, mert az uralkodó elit fogalmába azok, a politikai döntések előkészítésében és meghozatalában - informálisan vagy akár formalizáltan, de mindenképpen — valóságosan résztvevő elemek is beletartoznak, akik személyes pozícióik
