Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
32 ÁGH ATTILA államilag irányított kereskedelem egységét, s mindjobban szembetűnő, hogy gazdaság és politika szembeállításában Wallerstein a 19. századi angol szabadkereskedelem idealizált — még csak nem is a valóságos — modelljéből indul ki. A világgazdaságnak a világbirodalom szétesését követő összetartó erejének víziójában pedig a modern gyarmatbirodalmak szétesésének és a tőkés világgazdaság közvetett, gazdasági erőkkel — azaz az újgyarmatosítás eszközeivel — való összetartásának képe lebeg a szeme előtt, s ezt vetíti vissza a hosszú 16. századba.70 Az ibériai expanziót a portugálok kezdték, s a portugál világkereskedelem jellegzetesen mutatja az ibériai terjeszkedés feudális jellegét: 1. a portugálok egy kereskedelmi világbirodalmat hoztak létre, amelyet tengeri katonai fölényükkel vívtak ki, tartottak fenn — támaszpontok és cirkáló flották révén a kereskedelmi útvonalak mentén —, s amely az európai (angol, holland) konkurrenciával szemben hamar összeomlott, mert Portugália gazdaságilag gyenge, kisnépességű ország volt, s nem volt képes hosszú távon a katonai fölény fenntartására ilyen nagy területen; 2. a kialakuló világkereskedelemben Portugália a katonai-politikai elemet, az erőszak mozzanatát képviselte, azaz a tengeri katonai fölényre egy közvetítő kereskedelmet épített fel Európa és Ázsia között, de sem az ázsiai, sem az európai kereskedelmi hálózatba nem tudott behatolni, így a kereskedelem igazi haszna nem Portugáliában, hanem az európai elosztó hálózat monopóliumát kezükben tartó kereskedőknél csapódott le; 3. Portugáliában a távolsági kereskedelem állami monopólium volt, nemcsak a nemesfémek, hanem a borskereskedelem is, amelynek fontosságát az adja, hogy a világkereskedelem új típusú modellje, azaz nemzetközi hálózata, csatornái és pénzügyi rendszere a bors világkereskedelmében alakult ki. A borsot az „ázsiai szerződésben” résztvevő kereskedők mint állami megbízottak (faktorok) szállították Portugáliába, és Lisszabonban csak az állami kereskedelmi monopóliumot képviselő Casa da Indiá-ban adhatták el — előre megállapított haszon fejében — az „európai szerződésben” részt vevő külföldi magánkereskedőknek. A portugál állami feudalizmus világkereskedelme tehát két retrográd történelmi forma, két világtörténelmi zsákutca, az ibériai abszolutizmus és a feudalizmusba beépült mediterrán és délnémet tőke összekapcsolódását testesítette meg. A spanyol fejlődésben ez az egység még magasabb szinten termelődik újjá, és ellentmondásai is mélyebbek. Ez a szövetség azt is jelzi, hogy szó sincs itt a világkapitalizmus közvetlen létrehozásáról, csupán az ibériai „világfeudalizmus” kialakulásáról. A kialakuló világkereskedelem modellje részletes vizsgálatot igényelne szembeállítva mind a korábbi európai kereskedelemmel, mind pedig az ázsiai és arab kereskedelem,0Ezt a visszavetítést Szentes Tamás is világosan kimutatja, s Szentes könyve a világrendszer „metafizikájának” számos modern elemét igen színvonalasan bírálja. Az általunk középpontba állított formációelméleti elemzés, a feudalizmus és kapitalizmus közötti átmenet Szentes munkája jellegéből adódóan csak mellékesen kerül említésre, ami természetes, viszont egy sor erősen vitatható megállapításra is sor kerül az ázsiai termelési módot és a kapitalizmus lehetőségét illetően a (nyugat) európai fejlődésen kívüli országokban (Szentes Tamás: Polgári és „újbaloldali” elméletek a tőkés világgazdaságról, Bp., 1980, 348-355.). A Wallerstein könyvében erőteljesen érezhető anakronizmusra határozottan utal Zimányi Vera recenziója is (Valóság, 1978/8. 104.), de az ismertetés túlzottan Kelet-Európa-centrikus, és nem érez rá az „alulfejlődés” világméretű problematikájára, amely miatt a könyv tulajdonképpen íródott.
