Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Senga Toru: Morávia bukása és a honfoglaló magyarok 307
MORÁV1A BUKÁSA ÉS A HONFOGLALÓ MAGYAROK 339 házakat tűzzel emésztik el, a népeket legyilkolják, és hogy még jobban féljenek tőlük, megisszák a megöltek vérét”.'58 Eltekintve attól a kissé túlzott kifejezéstől, mely szerint Arnulf leigázta a morvákat — és ez valószínűleg a 892-i eseményekre vonatkozik159 —, Liudprand tudósításából arra gondolhatunk, hogy a magyarok 900 végén a mai Morava és Nyugat-Szlovákia vidékét is (a 10. század elejére csak ennyi maradt Moráviából) fennhatóságuk alá akarták vonni.160 Ilyen előzményekkel jött létre 901 januarában a bajor-morva békeszerződés, amelyről a Fuldai Évkönyvek részletesen tudósít: a morvák követei Regensburgba mentek, és békeajánlatot tettek, az ajánlat elfogadásra talált, és a király esküvel is megerősítette; a bajorok Richarius passaui püspököt és Udalrich sváb grófot Moráviába küldték Mojniír és főemberei eskütételére.161 Ilyen bő és hangzatos leírást még I. Szvatoplukkal való békeszerződésekkel kapcsolatban sem találhatunk a nyugati krónikákban, pedig az ő idejében Morávia virágkorát élte. A fenti leírás alapján az az általános nézet, hogy Bajorország és Morávia egyenrangú partnerként kötöttek békeszerződést.162 Azonban, figyelembe véve a további eseményeket is, ezt a véleményt nem vallhatjuk magunkénak. Minthogy 900-ban a bajorok Moráviát támadták, és a magyarok egy része pedig a Duna északi partjáról Bajorországot pusztította — ami bizonyára megfélemlítette a morvákat -, valószínű, hogy II. Mojmir a bajorokkal békekötésre kényszerült és hozzájuk fordult katonai segítségért, mivel már csak így lábalhatott ki a nehéz helyzetből. A 902. év eseményeiről a Sváb Évkönyvek egykorú feljegyzései tudósítanak: „Háború Moráviában a magyarokkal és a haza legyőzetvén. (Bellum in Maraha cum Ungaris et patria victa.)”.' 63 Tehát 902-ben a bajorok Moráviában háborút viseltek a magyarokkal, és vereséget is szenvedtek tőlük.164 Ezzel szemben Herimannus Augiensis II. század közepén írt krónikájában azt olvashatjuk, hogy 902-ben „a magyarok megtámadták a morvákat, a harcban legyőzettek és megfutamodtak”.165 Vajon 902 két külön hadieseményéről van szó? 166 A kutatók többsége az utóbbi tudósításnak adott hitelt, és azt állítja, hogy a morvák győzelmet arattak a magyarok felett.167 Újabban 1 1 s 8 Liudprandi episcopi Cremonensis Antapodosis. Lib. II. cap. 2., MEH, 224-225., F. A. Combos: Catalogus. II. 1469. 1 S,L. Annales Fuldenses ad a. 892., Quellen, III. 154-155.; vő. Reginonis Chronica ad a. 890., Quellen, III. 288-289. l60Liudprand munkájának itt idézett részét is Morávia szétesésével hozzák kapcsolatba a kutatók (£. Dümmler: Geschichte, III. 534.0. 1. jegyz.; V. Novotny: CD, I/l. 433.0. 3. jegyz.; H. towmianski: PP, IV. 392. o. 1218. jegyz. 161 Annales Fuldenses ad a. 901., Quellen, III. 176-177. “ 1 V. Novotny: CD, I/l. 432.; L. Havlík: Velká Morava a Franská rise. i. m. 177. 16 3 Annales Alamannici ad a. 902.. F. A. Gombos: Catalogus. I. 91., MMFH. I. 32-33. 164Dümmler „Geschichte des Ostfränkischen Reichs” c. munkája első kiadásában (II. Berlin, 1865. 527.), úgy értelmezte a forrásadatot, hogy a bajorok(németek) Moráviában a morvák szövetségeseiként szálltak hadba a magyarok ellen, és vereséget szenvedtek tőlük, de a második kiadásban már feladta e nézetét. (III.1 Leipzig, 1885. 530. 4. jegyz.). >8SHerimanni Augiensis Chronicon ad a. 902., F. A. Gombos: Catalogus. II. 1142., MMFH, I. 170. 16 6 L. E. Dümmler: Geschichte, II'. 527.; Sz. de Vajay:JDct Eintritt. 33. ' 6,£'. Dümmler: Geschichte, III*. 530.; V. Novotny: CD, 1/1. 433.;/. L. Őervinka: Slované . . . i. m. 342-343.; L. Havlík: Velká Morava, 276. o. 326. jegyz.; R. Novy: Die Anfänge, 194. 205. jegyz.; H. towmianski: PP, IV. 391.0. 1212. jegyz. 3
