Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Senga Toru: Morávia bukása és a honfoglaló magyarok 307
MORÁV1A BUKÁSA ÉS A HONFOGLALÓ MAGYAROK 313 ismét a folyó visszakanyarodásánál van az úgynevezett Szirmúim Belgrádiéi kétnapi [útra], ép azokon túl a kereszteletlen megalé Morabia (naiàvà töjv éneioe rj peyäkr) Mopaßia, f) àfiânnoToç) amelyet a türkök megsemmisítettek, s amelyen előbb Szvatopluk uralkodott. Ezek az Isztrosz folyó menti emlékek és elnevezések, ami pedig ezektől [az emlékektől] felfelé esik, ahol Turkia egész szállásterülete van, azt mostanában az ott folyó folyók nevéről nevezik el. A folyók ezek: első folyó a Temes, második folyó a Tútisz, harmadik folyó a Maros, negyedik [folyó] a Kőrös, és ismét egy másik folyó a Tisza. A türkök közelében vannak keleti oldalon a bolgárok, ahol őket az Isztrosz folyó választja el, amelyet Dunának is neveznek, észak felé a besenyők, nyugatabbra a frankok, dél felé pedig a horvátok.”32 A jelenleg uralkodó nézet szerint a 40. fejezet magyarokra vonatkozó része nagyjából azon magyarok információin alapul, akik a 10. század közepén látogatást tettek Konstantinápolyban, vagy pedig Gábriel beszámolóján, akit állítólag a 10. század második negyedében követként küldtek a magyarokhoz. Konstantin császár szavai tehát a Pannónia elfoglalása utáni időkre vonatkoznának.33 A 40. fejezet fent idézett része azonban nem felel meg a 10. század közepi állapotoknak — amikor ugyanis a magyarok már hatalmukban tartották Pannóniát — mivel Konstantin egész Turkiáról (= Magyarországról) szólva csak a Dunától keletre eső folyók neveiről tesz említést (eltekintve a még nem azonosítható Tútisz folyótól). Ebből az következik, hogy a császár tudósítása a magyarok megalé Morabiá-t magába foglaló szállásterületéről a Pannónia birtokbavétele (900) előtti helyzetet tükrözi,34 ami arra mutat, hogy megalé Morabia a Duna észak-déli vonalától keletre feküdt. Valószínű, hogy a folyók felsorolása a magyaroktól a 890-es évek második felében szerzett információkon alapul, amikor is Gábriel követként közöttük járt, és még élénken élt bennük a besenyőktől 895-ben elszenvedett vereség emléke. Továbbá megkockáztathatjuk azt a feltevést is, hogy a Duna folyó menti „emlékek és elnevezések” leírása is Gábriel klérikus útirajzából származik, aki Konstantinápolyból a magyarokhoz utazott. Ezek után elképzelhető, hogy a magyarok szomszédainak nemcsak a 13. fejezetben, hanem a 40. fejezetben található felsorolása is Gábriel beszámolóján alapul. Figyelemre méltó, hogy a 40. fejezetben a magyarok szomszédairól szóló rész a szomszédokra és az égtájakra nézve sem a Pannónia elfoglalása előtti, sem pedig az azutáni állapotokkal nem ellenkezik, ami azt is jelentheti, hogy még a császár művének szerkesztésekor is — ti. 950 körül — elfogadható volt a Pannónia elfoglalása előtti földrajzi viszonyok leírása, minthogy Pannónia birtokbavételével a magyarok szállásterülete a szomszédok és az égtájak szempontjából nem változott meg lényegesen. Tehát Konstantin császár úgy gondolhatta, hogy a magyarok szomszédainak 900 előtti felsorolása megfelel a 950 körüli időknek is, és művének 40. fejezetébe legalább két különböző helyről - Gábriel klérikustól és a 10. század közepén Konstantinápolyban látogatást tett magyaroktól — származó információt szerkesztett bele, bár tudomása volt arról is, hogy a magyarok „a Duna és Száva folyó között” is laknak.3 5 32DAI, 176-177. 33C. A. Macartney: The Magyars, 113-121., 141.; G. Fehér: Ungarns Gebietsgrenzen .. . i. m. 59-60.-,Gy. Moravcsik: Byzantium and the Magyars, i. m. 57.; vö. Kristó Gy.: Levedi, 451-452. 34Vö. Gy. Györffy: Arpad. Persönlichkeit und historische Rolle. Acta Antiqua 26 (1978) 134. 3 5 DAI, 182-183.
