Századok – 1983
DOKUMENTUMOK - Hajdú Tibor-Litván György: Egy elmaradt államfői találkozó dokumentumai - iratok Károlyi Mihály és Renner osztrák kancellár 1919 március 23-ára tervezett találkozójához 218
222 DOKUMENTUMOK Az antant mértékadó képviselői — franciák és angolok - nyíltan elismerik, hogy az illetékes kormányok, amikor a legsúlyosabb katonai kényszerhelyzet pillanatában kénytelenek voltak ígéretet tenni a nemzeti államok összes területi követeléseinek teljesítésére, egyáltalán nem voltak tájékozva a Monarchia tényleges viszonyai, különösen pedig a magyarországi nemzetiségi kérdés felől. Ma már az antant a legpontosabban informálva van az ezzel kapcsolatos összes körülményekről, s belátta, hogy e követelések teljesítése nem annyira a Monarchia sima felszámolását jelentené, hanem sokkal hevesebb konfliktusok magvát rejtené magában. Az antantot azonban kötik saját ígéretei, s így nincs abban a helyzetben, hogy a csehek, románok és jugoszlávok agresszív politikájával hatékonyan szembehelyezkedjen. Csáky gróf viszont azt állítja, egészen megbízható támpontjai vannak arra nézve, hogy az antantnak sem hajlandósága, sem módja komoly ellenállást tanúsítani, ha Magyarország — esetleg Német-Ausztria közreműködésével — önállóan rendezné a területi kérdéseket. Nézete szerint a dolgok ilyen elrendezése egyáltalán nem lenne ellenére az antantnak, mert ebben nagyobb biztosítékot látna arra, hogy az egykori Monarchia területén stabil viszonyok alakulnak ki, egyszersmind megszabadulna terhes kötelezettségeitől az őt szorongató szövetségesekkel szemben. Az antant tehát örömmel tudomásul venné, ha Magyarország saját erejéből kész helyzetet teremtene. Csáky gróf továbbá úgy véli, hogy a jelen pillanat igen alkalmas egy olyan katonai akció előkészítésére, amely elsőnek a csehek ellen irányulna.5 A csehek katonai ereje valójában igen csekély. Akcióképes hadosztályuk csupán az a kettő-három van, amelyik az olasz és a nyugati fronton harcolt. Hadseregük többi része nem alkalmas nagyobb hadműveletekre, át van itatva a bolsevista eszméktől, s nemigen lenne hajlandó a cseh kormány imperialista céljaiért küzdeni. Szlovákiában pedig teljesen megérett a helyzet egy csehellenes felkelésre. (E tekintetben hivatkozhatom f. hó 21-én kelt, Z42/P számú jelentésemben foglaltakra, amelyeknek helytálló voltát azóta más, jól tájékozott oldalról is teljesen megerősítették. Az utóbbi napokban többször is alkalmam volt beszélni Epeijes Magyarországra menekült püspökével, aki biztosított afelől, hogy magyar részről elegendő lenne egyetlen lökés, és a szlovákok leráznák az elviselhetetlennek érzett cseh igát.) Ami azt a kézenfekvő kérdést illeti, vajon Magyarország jelen állapotában egyáltalán képes lenne-e ilyen katonai akció végrehajtására, Csáky gróf erre határozott igennel mert válaszolni. Szerinte a nemzeti érzés a lakosság körében, különösen vidéken, ismét megerősödött, méghozzá nem csupán a reakciós és ellenzéki körökben, hanem a jelenlegi kormány szocialista híveinek táborában is. De a szocialistákat a gazdasági megfontolások is, sőt ezek különösen ugyanebbe az irányba kényszerítik. Felismerték ugyanis, hogy a mai határai közé szorított, minden nyersanyagforrásától megfosztott Magyarország nem lenne életképes alakulat, s hogy ezen a szűk területen ezért a szocialista eszmék megvalósítására sem lehetne gondolni. Ilyen körülmények között akár a mai szocialista kormány is előbb-utóbb szükségesnek láthatja - már csak azért is, hogy kifogja a szelet a polgári pártok vitorlájából -, hogy maga kezdeményezzen ilyen akciót. Ez esetben az sem okozna nehézséget, hogy az ehhez szükséges, viszonylag nem nagy katonai erőt aránylag 5 A német nyelvű eredetiben: „Einer durch die eigene Initiative Ungarns geschaffenen Sachlage würde sich die Entente daher gerne beugen. Graf Csáky glaubt ferner, dass der gegenwärtige Zeitpunkt zur Vorbereitung einer derartigen militärischen Aktion, die sich zunächst gegen die Tschechen zu richten hätte, sehr günstig sei.”
