Századok – 1983
DOKUMENTUMOK - Hajdú Tibor-Litván György: Egy elmaradt államfői találkozó dokumentumai - iratok Károlyi Mihály és Renner osztrák kancellár 1919 március 23-ára tervezett találkozójához 218
220 DOKUMENTUMOK béketárgyalásokon alkalmazandó taktika egybehangolása, a németországi fejleményekkel kapcsolatos azonos magatartás és a nyugat-magyarországi kérdések” szerepeltek volna. Cnobloch szükségesnek látta ugyanaznap (március 4-én) kelt külön jelentésében ismertetni Károlyi Mihály szatmári beszédét. Ez a beszéd belföldön és diplomáciai körökben is meglepetést keltett: a pacifista Károlyi ekkor jelentette ki, hogy „ha pedig a párizsi békekonferencia a wilsoni elvek, a népek önrendelkezési joga és a megegyezéses béke ellen és Magyarország feldarabolása mellett döntene, akkor mi a végszükség esetében még fegyverrel is fölszabadítjuk ezt az országot”.3 Ma már beilleszthetjük történelmi összefüggéseibe a kortársakat megdöbbentő beszédet — Károlyi és munkatársai e napokban nagyjából értesültek a párizsi békekonferencia ama határozatáról, amely a március 20-i, ún. Vix-jegyzék alapját képezte. E napokban tovább rosszabbodott az osztrák—csehszlovák viszony. Március 4-én, az osztrák nemzetgyűlés megnyitásának napján, sztrájkra és nacionalista demonstrációkra került sor Csehország számos német lakta vidékén. A karhatalom fegyverét használta, fellépésének 53 halálos áldozata volt. Előzőleg letartóztatták a Csehszlovákián átutazó Mayer osztrák hadügyi államtitkárt azzal a túlzott váddal, hogy fegyveres akciót készített elő. (A chebi származású Mayer még 1918 novemberében fegyvert szerzett a csehországi német nacionalistáknak és akkor is, később is megpróbált aktívabb segítséget kérni bizonyos németországi köröktől. Március 4-e után kimaradt az új osztrák kormányból. Vádjait Benes Párizsban a Tízek Tanácsa elé terjesztette, nem kevesebbet állítva, mint hogy Németország, Ausztria és Magyarország összeesküvést sző Csehszlovákia ellen. Bécs kategorikusan cáfolta e vádakat, melyeket a csehszlovák kormány egy március 7-én a magyar és osztrák kormánynak átadott szóbeli jegyzékben foglalt össze. A jegyzék szövegét Svehla belügyminiszter március 12-én felolvasta a prágai Nemzetgyűlésben. Bár a vádak kivizsgálásával foglalkozó bécsi antant-missziók, Coolidge professzor március 18-i jelentése szerint4 alaptalannak találták a vádakat, hogy Ausztria felforgató tevékenységet folytatna Csehország német lakta vidékein, Cuninghame ezredes, a brit misszió feje szükségesnek látta személyesen figyelmeztetni Rennert, hogy saját érdekükben ne is gondoljanak ilyesmire. Érthető, hogy az osztrák kormány ezután az addiginál is óvatosabban viselkedett, s ha voltak Magyarországon, akik katonai együttműködésben reménykedtek, fel kellett adniuk e reményt. Az osztrák kormány mégis pozitív választ adott Károlyi személyes tárgyalási javaslatára. Ez azt mutatja, hogy Ausztria is érdekelt volt a szoros együttműködésben. Miután azonban az államfői találkozót új propagandakampányra használhatták volna fel, a két fél megegyezett abban, hogy titokban találkoznak, Károlyi és kísérete álnévre szóló útlevéllel lépi át az osztrák határt. A találkozó színhelye a Bécs külterületén fekvő Cobenzl-hegyen lett volna, de azután, nyilván az esetleges bécsi találkozások elkerülésére, Renner saját vidéki házát ajánlotta fel. Hogy a tárgyalásokon pontosan miről lett volna szó, nem tudhatjuk. A tárgyalások tervezett politikai jellegére utal, hogy végül nem Csáky utazott Bécsbe előkészítésükre, 3Károlyi Mihály: Az új Magyarországért. Válogatott írások és beszédek 1908—1919. Szerk. Litván György. Budapest 1968. 294.1. 4US National Archives (Washington) PPC 864.011 (Coolidge-Mission) Coolidge 1919. március 18-i jelentése. L. még Sir Thomas Cuninghame: Dusty Measure. London, 1941.
