Századok – 1983
DOKUMENTUMOK - Hajdú Tibor-Litván György: Egy elmaradt államfői találkozó dokumentumai - iratok Károlyi Mihály és Renner osztrák kancellár 1919 március 23-ára tervezett találkozójához 218
Hajdú Tibor—Litván György EGY ELMARADT ÁLLAMFŐI TALÁLKOZÓ DOKUMENTUMAI Iratok Károlyi Mihály és Renner osztrák kancellár 1919. március 23-ára tervezett találkozójához Szigorúan titokban tartott tárgyalásokon állapodott meg az osztrák és magyar kormány abban, hogy Károlyi Mihály, a Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke 1919. március 23-án felkeresi Karl Renner osztrák kancellárt gloggnitzi házában. A találkozó szükségessége nem szórni magyarázatra: két, félévezredes közösségből különvált állam fejének rengeteg megtárgyalni valója lehetett egymással, gazdasági, vagyonjogi, pénzügyi, határkérdések egész sora várt tisztázásra. Mindenki természetesnek találhatta, hogy Renner lesz az első külföldi államfő, akivel Károlyi találkozik. Annál különösebb, hogy a hasonló találkozók ünnepélyes, gyakran formálisan eltúlzott publicitásával szemben ezt éppenséggel titokban akarták lebonyolítani, annyira, hogy Károlyi és kísérete inkognitóban lépte volna át a határt, s nemcsak a sajtó hallgatott róla, de hallgatnak az érdekeltek memoárjai, a magyar külügyi és miniszterelnöki levéltár iratai közül tudomásunk szerint hiányzik minden ide vonatkozó dokumentum, s a találkozó tervéről és céljairól csaknem kizárólag az alább közölt osztrák iratok nyújtanak, korántsem kielégítő, tájékoztatást. A Monarchia összeomlása után létrejött független Magyarország és új Ausztria helyzete sok tekintetben hasonló. Soknemzetiségű középhatalomból kis nemzeti államokká redukálódtak, mesterségesen létrehozott, földrajzilag előnytelen határok között, nyersanyagforrásaitól és piacaitól elvágott gazdasággal. A magyarságnak egyharmada vált más államok nemzeti kisebbségévé, a volt Monarchia németségének még nagyobb hányada. Az új Ausztria és Magyarország reakciója egymásénak homlokegyenest ellenkezője volt mindezzel szemben, és kezdettől eltérő külpolitikát alakítottak ki. Az osztrák nemzet és kormánya kivételes önuralom és belátás birtokában kezdettől fogva belenyugodott az új határokba, s bár a többség először a Németországhoz való „Anschluss”-ban kereste a kiutat, a győztesek tilalmára ettől is elállt. Az Osztrák Köztársaság politikája a fennmaradás érdekében való belenyugvás és alkalmazkodás volt, s miután az ilyen politika csak osztatlan lehet, nem tért el tőle számára mégoly sérelmes esetekben sem. A magyar közvélemény s a különböző magyar kormányzati rendszerek viszont hosszú ideig képtelenek voltak belenyugodni az összeomlással járó nemzeti katasztrófába, s míg a magyar közvéleménynek s főleg a hagyományos szemléletben gyökeredző pártoknak pacifista, engedékeny volt a Károlyi-kormány külpolitikája, melynek jellemzésére még ma is hallhatjuk a „naiv” és „tehetetlen” jelzőt, az osztrák politikától való eltérése éppen ellenkező előjelű volt. Cnobloch báró, Ausztria első budapesti követe meglepve jelenti Károlyinál tett bemutatkozó látogatása után, hogy a volt szélső függetlenségi politikus azt hangsúlyozta: „Magyarország és Német-Ausztria ezután is egymásra vannak utalva, és a volt Monarchia
