Századok – 1983
DOKUMENTUMOK - M. Kondor Viktória: Egy ismeretlen levél Károlyi Mihályhoz 209
210 DOKUMENTUMOK pest városának legnagyobb magánpalotáját nyugodtan élvezi, tisztességes régi családi nevét meggyalázza, és saját fészkébe belerondít. Azt kérdezem sok más, magyarosan és nem intemacionálisan érző és gondolkodó honfitársam nevében ezen haza- és nemzetellenes irányzat, látszólagos vezetőjétől és főprotektorától, Károlyi Mihály gróftól: Quousque tandem abutere Catilina patientia nostra? ” Károlyi Mihály lapja, a Magyarország, 1918. január 22-i keddi számában „Hajsza Károlyi ellen” címmel belső vezércikkben ismerteti a támadást, felfedi Károlyi Imrének a háborúból hasznot húzó tevékenységét, kiemeli a Károlyi Mihály elleni „hajszában” „eszköz” szerepét, majd közli nyűt levelét és Károlyi Mihály válaszát arra — az olvasók döntésére bízva, „melyiknek jár tisztelet és melyiknek a megvetés”? Károlyi Mihály válasza: „Az Újságban Károlyi Imre gróf, a Magyar Bank elnöke támadást intézett ellenem... nyilatkozatának tartalma engem nem lepett meg. Végre is természetesnek kell tartanom, hogy a latifundiumokkal szövetkezett banktőke oly tipikus képviselője, mint ő, az én politikai működésemet csak meg nem értéssel, sőt gyűlölettel szemlélheti. Tudom, hogy a népjogok ügye nem lehet rokonszenves oly férfiúnak, aki intenzív részt vett egy olyan bank vezetésében, melynek sószerződése tömte meg a Tisza István választási kasszáját, és aki az államnak bíróilag megállapított megkárosításával létrejött üzletek tantiemjeit évekig szó nélkül zsebrevágta. Ami engem meglepett, az Károlyi Imre gróf nyilatkozatának hangja volt. Ez a hang útszéli durvaságaival azt mutatja, hogy a reakció inogni érzi a talajt a lábai alatt. — (Eredeti kiemelés, a lapban cursiwal szedve.) Az a nagy világtörténelmi áramlat, mely feltartózhatatlanul közeledik felénk — a politikai demokrácia és a nép gazdasági felszabadításának gondolata —, úgy megrémíti az elavult privilégiumok haszonélvezőit, hogy kútmérgezéssel vádolják az orvosokat. Mert valójában mi vagyunk a véres forradalmi idők orvosai, mi, akik mélyreható reformokkal, békésen szeretnénk az új időket előkészíteni, megmentve azt, ami a régi korszakból még életképes és becsületes. Károlyi Imre gróf a maga szűk látókörével nem tudja megérteni, hogy én, az ország egyik nagy hitbizományosa, hogyan állhatok a népjogokat követelők sorába. Ő ebben ama feudális és banklégkörnek megfelelően, melyben él, csak csalást, hazugságot tud látni. Ő el sem tudja képzelni, hogy valaki lelkesedhetik oly reformokért, melyek az ő anyagi érdekeit érintik. (Eredeti kiemelés.) ő el sem tudja képzelni, hogy valaki a nemzet nagy közérdeke kedvéért a saját maga privilégiuma ellen fordulhat: Azt válaszolom a feudális bankvezérnek: igenis, én úgy a latifundiumok, mint a mozgó tőke uralmát összeegyeztethetetlennek tartom a demokratikus fejlődés követelményeivel. Nekem nemcsak rokonszenves minden törvényhozás, mely ez uralom megsemmisítését akarja, de egész életemet e nagy cél elérésére akarom szentelni. Tudom, hogy a történelmi igazságszolgáltatás útja gyanúsításokon, rágalmakon, üldözéseken vezet keresztül, ámde én mindezzel leszámoltam: tisztában vagyok a helyzettel és önmagámmal. Tudom, hogy az anyagi és erkölcsi alapjaiban megingott reakció kíméletlen harcot fog indítani ellenem, akiben renegátot és pártütőt lát. Azonban ilyen és hasonló nemtelen támadások, mint gróf Károlyi Imréé, engemet egy percig sem fognak tiszta és egyenes utamról eltéríteni.
