Századok – 1983
VITA - Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor: "Károlyi Mihály: Politikai életrajz" című könyvéhez 176
VITA 207 is, akik ezt a Bizalmi Tanács-i állást elfoglalják. Az is kiderült, hogy már a Király beleegyezése is megvan: egy teljes fait accompli. Másodiknak én beszéltem. A legnagyobb határozottsággal helytelenítettem ezt a megállapodást, és kijelentettem, hogy abban semmi szín alatt részt nem veszek, sőt a végletekig ellenezni fogom azt, hogy a 48-as párt bármely tagja benne tisztséget vállaljon. Andrássynak arra a kérdésére, hogy abban az esetben, ha mégis megtörténnék, mit szándékozom tenni, azt feleltem, hogy a legmesszebbmenő konzekvenciákat vonnám le. Ami azonban nem ide tartozik, de a 48-as párt elé. Apponyi, Lányi, Zichy, Rakovszky ellenargumentumaikat kifejtették, Vázsonyi közbevető indítványt tett, amely abból állt, hogy a bizalmi férfiak kötelesek legyenek a pártnak bizalmi funkcióikról referálni. Ezt is visszautasítottam, amivel a gyűlésnek vége szakadt. Apponyi a gyűlés után félrehívott és azt kérdezte, hogy mit értek a konzekvenciák levonása alatt, mire én azt feleltem, hogy kilépek a pártból, és lemondok az elnökségről. Másnap 7-én felmentem Apponyihoz a Várba, ö kapacitált, én azonban állhatatos maradtam elhatározásomhoz. Főleg azt hozta fel, hogy pártszakadásunk az Entente köreiben akként lett magyarázva, hogy Magyarország nem többé az az egységes nemzet, ami volt a háború kitörésekor. Azt fogják mondani, hogy megalakult a németellenes párt Magyarországon. Gondoltam magamban, hogy ebben igaza van — de hogy éppen ez az, amit akarok. Apponyival abban állapodtunk meg, hogy délután 5-kor nálam még egyszer összejövünk. Már ekkor is mondta Apponyi, hogy ha kenyértörésre is viszem a dolgot, dacára annak, hogy lekötötte magát Tiszával és Andrássyval szemben, lemond a Bizalmi Tanács kérdésében elfoglalt álláspontjáról. Délután Apponyi, Lányi, Hammersberg, Bakonyi kíséretében eljöttek hozzám. Rajtam kívül Batthyány, Lovászi és Beck vettek részt az értekezleten. Apponyi itt előadta, hogy nézete szerint nincs ok a pártszakadásra, mert ő a Bizalmi Tanács kérdésében hajlandó teljesen engedni. Hagytam, hogy előbb a többiek kibeszéljék magukat. Batthyány magyarázott ide-oda, mert nem tudta, hogy Apponyi újabb visszavonulásával szemben milyen álláspontot foglaljon el. Ekkor én szólaltam fel, és kifejtettem azt, hogy legnagyobb sajnálatomra dacára Apponyinak lojális ajánlatát nem fogadom el, mivel külpolitikai kérdésekben és főleg a háború kérdésében az övéivel homlokegyenest ellentétes nézetem van, mely éppen a Bizalmi Tanács felvetése folytán került napvilágra. Nagyon energikusan és teljes őszinteséggel kifejtettem ebbeli nézeteimet, hogy a háborút ma is Magyarországra nézve károsnak tartom, és hogy a békének minden áron való megkötését sürgősnek tartom, ha kell, Németország ellenére is. Az együttműködést azért sem tartom lehetségesnek, mert Apponyi a háború alatt a kormányt nem akarja támadni olyan energiával, mint én, nem akarja főleg a katonai és külpolitikai kérdéseket felhozni. Apponyi erre konstatálta, hogy az ő részéről is ilyen körülmények között lehetetlenné vált, kiemelte azonban, hogy a szakadás nem a Bizalmi Tanács kérdéséből kifolyólag történik. A Communiquét együtt megszerkesztettük, és a legnagyobb udvariassággal váltunk el egymástól. Beck az egész vita alatt egy szót sem szólt, ő ugyanis ellenezte a szakadást. Lovászy és Batthyány ellenben nagyon meg voltak elégedve. Beck, midőn Apponyi kiment, azt mondta „én ugyan követlek, de nagyon helytelenítem a szakadást, és azt az animozitást, mellyel Apponyival szemben viselkedel”.
