Századok – 1983
VITA - Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor: "Károlyi Mihály: Politikai életrajz" című könyvéhez 176
190 VITA csirke „legnagyobb combját Andrássy Károlyi tányéijára”! Nem! Sajnos, én csak az elkeseredett feszültséget éreztem! 271. old. Ha Károlyi kész a forradalomra, lett volna kikkel kivívnia, de ő arra várt, hogy ötnegyedév után ismét királyi audienciára hívják. (...) Hiszen ahhoz, hogy csatlakozzon a forradalomhoz, neki is át kellett mennie saját forradalmán — hiába hirdették később az ellenforradalom toliforgatói, hogy ő már ekkor összefogott az antanttal, bolsevikekkel, az elnyomott nemzetiségekkel — valójában csak október elején szánta el magát, Jászi unszolására és saját párthívei rémületére, hogy szóba álljon a nemzetiségek lenézett képviselőivel. Kivel? A barikádokon Hatvány Lajossal, és Batthyány Tivadarral? A bolgár összeomlás előtt? A szocialista vezérek feladata lett volna forradalmasítani a munkásságot! Minden áron nem akart forradalmat csinálni, de már a saját forradalmát a háborús évek alatt élte át. Jászinak nem kellett Károlyit unszolni, hogy a „lenézett” nemzetiségi képviselőkkel tárgyaljon. Az igazság az, hogy Károlyi a bolgár összeomlás másnapján lóháton Kolozsvárra sietett, és 29-én a románokkal elkezdte a tárgyalásokat. Jászinak nem volt módjában a dubrini havasokban őt erre unszolni! Telefonok nálunk nem voltak. / Saját pártjának erdélyi tagjai is Bethlennel fogtak össze, és „kategorikusan” tiltakoztak a legkisebb területi engedmények, sőt még Erdély autonómiája ellen is. A román küldöttség tisztában volt azzal, hogy csak akkor érdemes Károlyival komolyan tárgyalni, ha ő az ország felelős kormányelnöke, és nem kötelezhették el magukat az erdélyi román nemzetgyűlés összehívása előtt. A magyar parlamentben Károlyi kiállt Erdély autonómiája mellett, és az annektált román területek visszaadásáért, ami miatt egységesen támadták és hazaárulónak nevezték. 273. old. Felemás helyzet állt elő: a királyi külpolitikát ismét Károlyi képviselte Magyarországon, de „radikalizmusa” miatt Bécs változatlanul mellőzte. Október 4-én Burián elfogadta a wilsoni pontokat, vagyis Bécs vállalta Károlyi politikáját. 274. old. Emellett még a belső ellentétek is másodrendű szerepet játszottak: Károlyi, még mindig kötődve osztálya és családja azon tagjaihoz, akik nehéz hónapjaiban sem hagyták egészen cserben, el akarta fogadtatni Andrássyt, Pallavicinit, Ugront a szociáldemokratákkal, azok viszont, ha már tettre szánták el magukat, lemondtak a bukott háborús miniszterek kompromittáló társaságáról.
