Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga F. János: Az Angliai Magyar Tanács története (1944-45) 152
172 VARGA F. JÁNOS Nézeteiről az összefoglaló kiemeli, hogy fő vonalaiban megegyezik az Angliai Magyar Tanács programjával, egy kérdésben megy csak tovább, s ez a hangsúlyozottabb szovjetbarátság. Meggyőződése, hogy a szovjetek kevésbé fogják fékezni a forradalmi tendenciákat Magyarországon, mint azt eddig Bulgáriában és Romániában tették, bár Károlyi nem váija a forradalom gyors kitörését. 24 éves diktatúra után szerinte kompromisszumokon alapuló, esetleg konzervatív kormányzatnak kell következnie, miután az országban nincs erős és jól szervezett ellenzék. Károlyi jövőjéről szólva a jelentés aláhúzza, hogy a 69 éves politikus nem közölte a jövőre vonatkozó saját terveit, de az oroszokkal, csehekkel és a jugoszláv partizánokkal meglevő igen jó félhivatalos kapcsolataiból logikusan következne, hogy tagja legyen egy leendő demokratikus kormánynak, ő azonban ismeri mindazokat a nehézségeket, amelyek a magyarországi politikába való visszatérés útjában állnak, és tisztában van azzal, hogy a hazai ellenállás és ellenzék köreiből új, eddig ismeretlen vezetők fognak felbukkanni, és hazatérő emigránsoknak nem lesz helyük a háború utáni politikai rendszerben.90 Egy későbbi jelentés Károlyi nézeteit, lehetőségeit és esélyeit boncolgatva hangsúlyozta, hogy Károlyi volt az a magyar politikus, aki leginkább a szövetségesek mellé állt, és így neve Magyarországon a leghatározottabban németellenes baloldali liberális, demokratikus ellenzék szimbólumává vált. Azonban nem tudott többet elérni, mint hogy a Nagybritanniában élő szabad magyarok tanácsának vezetője lett, amelynek létezését az angol kormány tudomásul vette, de semmilyen szinten nem ismerte el. A BBC időnként mégis hivatkozik Károlyira, és elsősorban olyankor idézi, mikor ellenállásra, szabotázsra szólítják fel a magyar népet, ez Magyarországon a baloldaliak között felértékeli Károlyi nevét.91 Mint az előbbi jelentésekből is láthatjuk, az angolszász nagyhatalmaknak nem volt „tervük” a baloldali magyar emigráció felhasználására. Az utolsó pillanatig — október 15-ig — a hazai kormányzati és ellenzéki legális és illegális németellenes erők megmozdulására vártak. Miután az nem történt meg, és a szovjet csapatok megkezdték Magyarország felszabadítását, a hivatalos szervek részéről az érdeklődés a magyar emigráció iránt változatlan alacsony szinten maradt. Túl azon, hogy az emigráció politikailag megosztott, kis létszámú és gyenge volt, a közömbösség már elsősorban nemcsak nekik, hanem a születő, új demokratikus Magyarországnak is szólt. Mert az angolszász nagyhatalmaknak nemcsak az emigráció jövőjét, felhasználását illetően nen voltak terveik, de nem voltak akkor még kialakult elképzeléseik Magyarország jövőjét illetően sem. A Tanács feloszlása „őfelsége kormánya szerint egy ilyen nyilatkozat kibocsátása a jelen pillanatban nem volna hasznos”92 - hangzott Eden külügyminiszter szűkszavú elutasítása a Tanács javaslatára, hogy Magyarország felé a szövetségesek adjanak ki Romániához hasonlóan átállásra „bátorító” deklarációt. Az elutasítás azt jelentette, hogy végleg bezárultak a lehetőségek, ábrándok abban az irányban, hogy a londoni magyarok az ország sorsát, 90Uo. 91 Uo. 9 2 PRO FO 371.39250 C 11801. A. Eden-Károlyihoz 1944. szept. 3. I
