Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
146 TIHANYI JÁNOS ehelyütt csak a magyar—német idegenforgalmi kapcsolatok véleményünk szerint legfontosabb propagandaeszközeivel foglalkozunk. A magyar—német idegenforgalom alakulását előkészítették és szüntelenül segítették a két fél által alkalmazott propagandamédiák: írásos kiadványok, fümvetítések, szóbeli tájékoztatás, az utasok elbeszélései. E propaganda fő bázisai a Berlinben és Budapesten létrehozott idegenforgalmi információs intézmények és utazási irodai képviseletei voltak. Ez a tevékenység nem hasonlítható az általánosan ismert idegenforgalmi propagandához, hiszen itt akár kiutazásról, akár beutazásról volt szó, a náci Németország, a német fasizmus népszerűsítése képezte a propaganda tárgyát. Akár úgy, hogy a magyar kiutazók felé a német városokat, tájakat, vívmányokat bemutatva — összekapcsolták azokat a német fasizmus teljesítményeivel, akár úgy, hogy a Magyarországra látogató csoportok népszerűsítették Németországot, és agitáltak a német fasizmus mellett. A magyar idegenforgalom szakemberei már a harmincas évek első felében sürgették a németországi magyar propagandaszervezet továbbfejlesztését, mert elvitathatatlannak tartották, hogy „a magyar közgazdasági élet szempontjából legjelentősebb utastömegek rezervoáija” a Magyarországgal „barátságos érzéseket tápláló Németország.”5 5 Ami a „magyar közgazdasági élet”-et illeti, látni fogjuk a magyar-német idgenforgalom gazdasági aspektusának vizsgálatánál: valójában melyik félnek kedvezett a két ország idegenforgalmi mérlege. A magyar akvizíciós propagandamunka szempontjából a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal harmincas évek elejétől működő bécsi irodája központi jelentőségű volt. Elsősorban az Ausztriából történő beutazás fejlesztésével foglalkozott, az idegenforgalmi propaganda eszközeivel. Az iroda eredményeit az azt üzemeltető Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal évkönyvei feldicsérik. Valószínű — ahogy az ilyen esetekben általános —, hogy a közvetlen üzleti eredményekből nagyobb részt tulajdonítottak az üzletet elősegítő, de nem létrehozó munkájuknak. Igaz viszont az is, hogy egy propagandamunka valóságos hatását nehéz pontosan lemérni. Az „Idegenforgalom” c. szaklap 1937 elején kritikusan elemezte az Idegenforgalmi Hivatal bécsi irodája tevékenységének gazdaságosságát és eredményességét Hangsúlyozta, hogy nem Bécs jelenti kizárólag „a Nyugat kapuját” a magyar idegenforgalom számára. Sürgette az egyes országokban közvetlenül folytatandó propaganda végzését.s 6 A bécsi iroda helyzete érdekesen alakult 1938-ban, Ausztria annektálásától kezdve. Rögtön bekapcsolódott a német birodalmi utazási irodák prospektusokkal való ellátásába. Ezzel megalapozta az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal (OMIH) berlini kirendeltségének később megindult munkáját. (Az OMIH egyébként 1939-ben 611 000 db nyomtatványt juttatott külföldre, ebből Németországba 72 500 db-ot küldött). A bécsi iroda helyiségeit 1939-ben, a háború kitörése után néhány nappal alakították ki a Kärntner Strassén lényegében olyanná, amilyen a mai IBUSZ-iroda. Az Idegenforgalmi Hivatal 1939-ről szóló jelentése megállapítja, hogy különösen a Német Birodalom nagy területi gyarapodásai folytán, „fokozott lehetőségek állottak propagandatevékenysége előtt, s ez 55 56 55 Hogyan szerveztem meg a német birodalmat a magyar idegenforgalomnak? Elmondja dr. Vásárhelyi Gyula. Idegenforgalom 2. évf. 2. sz. 1935. február 1. Vásárhelyi öt évvel korábban került ki Berlinbe, mint a berlini iroda vezetője. 56 A magyar idegenforgalmi propaganda mérlege Bécsben. Idegenforgalom 1937. február.
