Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Lossowski; Piotr: Litvánia semlegessége az 1939. évi lengyel-német háborúban 1445
1445 FOLYÓIRATSZEMLE PIOTR LOSSOWSKI: LITVÁNIA SEMLEGESSÉGE AZ 1939 ÉVI LENGYEL-NÉMET HÁBORÚBAN Lengyelország 1939 évi védelmi háborúját ma már igen jól ismerjük. A napvilágra került források alapján a kutatások szinte óráról órára feltárták a háború diplomáciai eló'készítését, a hadieseményeket, a harcoló felek magatartását - ennek ellenére még mindig akadnak olyan kérdések, amelyeket a történetírás mindeddig méltánytalanul elhanyagolt. Ilyen például Lengyelország és kisebb szomszédainak kapcsolata a háború eló'tt és alatt. Pedig ezen országok állásfoglalásától függött, hogy sikerül-e kitörnie Lengyelországnak a nácik által rákényszerített elszigeteltségbó'l. A szerző tanulmányában a szomszédok közül kizárólag Litvánia magatartásával kívánt foglalkozni. Ez az ország mindvégig semleges maradt a lengyel-német háborúban. Beavatkozása lényegesen megnehezítette volna Lengyelország helyzetét: az így is mintegy 100 km hosszú frontvonalat újabb 500 km-el növelte volna meg, hadszíntérré téve Északkelet-Lengyelországot is. A lengyel vezérkar és a külügyminisztérium tisztában volt e veszélyekkel. Mikor 1939 tavaszán szaporodni kezdtek a konfliktusok Németországgal, a lengyel kormány több kísérletet tett, hogy javítsa kapcsolatait Litvániával. A litván hadsereg főparancsnoka, Stasys Rastikis májusban Varsóba látogatott, ahol nagy tiszteletadással fogadták. Lengyel részről nagyra értékelték a viszony javulását a két ország között. Pedig e remények nem voltak egyértelműen megalapozottak. Varsóval egyidőben Berlin érdeklődése is megnőtt Litvánia iránt, s a német kormány - amely biztosítani akarta a kis ország részvételét a tervezett háborúban -erőfeszítései is eredményesnek látszottak. A német külügyminisztériumot Kazys Skirpa, a berlini litván követ kijelentése bátorította. Szerinte Lengyelország egy esetleges háborúban a németekkel csak Vilnius visszaadásával tudja megvásárolni Litvánia semlegességét. A Harmadik Birodalom egyébként a gazdasági kötelékek szorosabbra vonásával kívánta függőségbe kényszeríteni Litvániát. A kis ország exportjának 75%-a Németországba irányult, míg importjának 86%-a származott onnan. Rastikis tábornok, akinek lengyelországi látogatásához Varsóban oly nagy reményeket fűztek, előzőleg Berlinben járt, hogy részt vegyen Hitler 50. születésnapjának megünneplésében. A litván politikusok ellentmondó kijelentései dacára a Litván kormány végül nem szándékozott feladni semlegességét. Kaunasban (Litvánia akkori fővárosában) szilárdan meg voltak győződve arról, hogy egy kis ország semlegességével tudja a legjobban megvédeni függetlenségét. Erre ösztönzött az 1934-ben kötött balti antant másik két tagországának, Lettországnak és Észtországnak semlegessége is. Németország fokozódó nyomásának ezzel szemben megvolt a várt megfélemlítő hatása. A beavatkozás mellett szólt volna az is, hogy Litvánia viszonya Lengyelországgal csaknem 20 éve igen feszült volt Vilnius elvesztése miatt. A háború vagy semlegesség kérdése 1939 feszült napjaiban Litvánia lakosságát is megosztotta. Németbarát csoportosulások alakultak és agitáltak, mint Augustinas Voldemaras professzor köre vagy az uralkodó nacionalista Tautininkai párt extrém csoportja. Mások a kormány semlegességi politikáját támogatták. A lengyel-német háború kirobbanásakor, 1939. szeptember 1-én a litván kormány semlegességi nyilatkozatot tett, s álláspontját sem a németbarát körök fokozódó belső tevékenysége, sem a németek tovább erősödő nyomása nem tudta megváltoztatni. Végül mégsem tudjuk, hogy milyen hatással jártak volna az újabb német lépések a litván kormányra. Két hét után, szeptember 14-én ugyanis Berlin váratlanul beszüntette a háborúra ösztönző politikai lépéseket. A meghátrálást a szeiző szerint az váltotta ki, hogy a litván diplomácia egyáltalán nem tartotta titokban a németek próbálkozásait, így ezek brit és francia kormánykörökben is ismertek lettek. Litvánia bevonása a lengyelellenes háborúba így végül kudarccal végződött. A semlegesség ugyanakkor nem jelentette azt, hogy Litvániában különösebb rokonszenv ébredt volna a lengyelek iránt. A haditudósítások ugyan a lengyelekkel szimpatizáltak, barátságos elbánásban részesültek az országon átutazó katonai és polgári menekültek is. A vilniusi határvita azonban megakadályozta a mélyebb együttérzést. A litván kormánynak csak Lengyelország összeomlása után sikerült a Szovjetunióval október 10-én kötött szerződésben biztosítania Vilniust és környékét. Lengyel részről még ez ellen is élesen tiltakoztak, mire Litvánia megtagadta a Párizsba menekült lengyel kormány elismerését. Bár a diplomáciai viszony a két ország között ekkor megszakadt, ez már nem változtathatott azon a tényen, hogy a litván semlegesség nagyban segítette Lengyelország védekezését, a kormány, katonaság és polgáriak sikeres elmenekülését az országból. (Acta Poloniae Historica 42. köt. 1980. 145-174.) B. J.
