Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Klär Karl-Heinz: Der Zusammenbruch der zweiten Internationale (Ism.: Jemnitz János) 1414
1414 TÖRTÉNETI IRODALOM A korszakkal foglalkozó magyar történészek talán felfedezhetnek valami halvány párhuzamot a magyar nemesség és a nemzetiségek viszonyával. Ahogy Arató Endre kutatásaiból ma már jól tudjuk, a magyar nemesség a 18-19. sz. fordulóján még ugyancsak toleráns hangnemet ütött meg a nemzetiségekkel szemben, s csak a reformkorban vélte úgy, hogy számukra az elmagyarosodás egyúttal a felemelkedést is jelenti. Az analógia persze halvány és távoli, de talán nem egészen légből kapott. Danova önmagában véve is jó, alapos és tisztességes könyve netán ezért is megérdemli a magyar szakemberek figyelmét. Niederhauser Emü KARL-HEINZ KLÄR: DER ZUSAMMENBRUCH DER ZWEITEN INTERNATIONALE Frankfurt/main-New York Campus Verlag. 1981. 365 1. A MÁSODIK INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA A nyugatnémet szerző e munkája is bizonyítja, mennyire eleven az érdeklődés az I. világháború s a világháború alatti nemzetközi munkásmozgalom iránt. A kötet végén található bibliográfia szerint egyedül Németországban is több mint egy tucat munka jelent meg e témakörből, de ehhez hozzátehetjük a szovjet, angol, francia stb. könyvtermést - s ha meggondoljuk, hogy az első színvonalas feldolgozások, dokumentumközlések még a világháború idején jelentek meg, akkor úgy hisszük, bizonyítottnak tűnhet, hogy ez a téma az egyik legkeresettebb mind a kutatók, mind az érdeklődő közönség számára. Klär feldolgozása ebben az irodalomban elsősorban precizitásával, analizáló törekvésével és nagyon is éles elkötelezettségével tűnik ki. Klär egyértelműen marxista, egyértelműen az internacionalistákkal rokonszenvez, s éppen ezért az Internacionálé csődjéről beszél, hangsúlyozza a törést, néhány nyugatnémet kollégájával (Grossheim) polemizál, akik az 1914 előtti és utáni munkásmozgalomban az azonosságot húzzák alá. Az 1914-es összeomlásnál érzékelteti a folyamatot, a periódusokat és az átállás gyorsaságát, motivációit is. Az összeomlás két fő okát és területét abban jelöli meg, hogy a II. Internacionálé vezető pártjai az „osztálybéke" talajára helyezkedtek, és az internacionalizmussal szemben a „nemzeti egység" és honvédelem talaján nacionalistákká lettek. Végeredményben 1914-re vonatkoztatva (s Klär pusztán ebben az évben vizsgálja a folyamatokat) is Klär zimmerwaldista, sőt baloldali zimmerwaldista álláspontra helyezkedik. Ami a földrajzi terrénumot illeti, Klär összeurópai kitekintés nyújtására törekszik, de elsősorban a német, a francia és az angol munkásmozgalom helyzetéről s belső áramlatairól nyújt képet. Francia vonatkozásban a „hagyományos" nyomdokokon marad. Egyfelől aláhúzza a „nemzeti" irányzat győzelmét, másfelől ellensúlyt csak a CGT baloldali internacionalista ellenzékében lát. Az angol mozgalom bemutatásánál érzékelteti a fáziseltolódást, majd rávilágít arra is, hogy a Független Munkáspárt (az ILP) a háború kirobbanása után sem tagolódott be ebbe az egységbe. Klär a szaktöriénészek számára tulajdonképpen kevés új felfedezéssel szolgál, végeredményben nagyon kevés új levéltári forrást tárt fel, bár az amszterdami archívum mellett a nemzetközileg kevésbé kiaknázott svájci és főként bonni archívumokat is használta. De Írására mégsem ezek az új állagok felfedezései nyomták rá a bélyegüket, hanem ismét a fő kérdésekben kívánt állást foglalni, olvasóit tájékoztatni, s ennek során hadakozott a hajdani szociáldemokrata és szakszervezeti jobboldal téziseivel, bírálta lépéseiket - s legalább ily hevesen ennek az irányzatnak kései védelmezőit, az ebben a szellemben fogant apologetikus történeti irodalmat. Klär írása talán ebből a szempontból a legérdekesebb, mivel ténylegesen hatalmas történeti irodalmat tekintett át. Az általa nyújtott körkép azonban ebben a vonatkozásban meglehetősen hiányos. Nemcsak abban az értelemben, hogy teljességre törekedni ilyen kérdésekben amúgy is lehetetlenség, hanem azért is, mert a szerző láthatóan nyelvi nehézségekkel is küszködött. Azt teljességgel megértjük, hogy a magyar nyelven megjelent irodalmat nem tudta hasznosítani, csakhogy ez tulajdonképpen az egész kelet-európai szláv irodalomra is áll. Ebből következik azután, hogy a könyvében egyébként érthetően
