Századok – 1983
BESZÁMOLÓ - A Pannon-térség a 19. század első felében (Erdődy Gábor) 1393
BESZÁMOLÓ 1393 A PANNÓN-TÉRSÉG A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 1982. július első hetében Graz adott otthont az évenként megrendezésre kerülő „Mogersdorf-konferencia" részvevőinek. A Pannón-térség múltját vizsgáló horvát, osztrák, szlovén és magyar történészek találkozójának ezúttal külön jelentőséget biztosított, hogy a tudományos véleménycserébe először kapcsolódtak be Stájerország képviselői. A földrajzi keretek tágítása nem egyszerűen mennyiségi növekedést jelent csak; új szempontok, új összefüggések bevonásával történeti tájékozottságunk elmélyítését, közép-európai önismeretünk fejlesztését is jól szolgálja. Megnyitó előadásában Herrmann Wiesflecken Ausztria története 1815-48 közötti időszakának meghatározó tendenciáit vázolta fel, behatóan elemezve a metternichi konszolidáció alapkérdéseit, külpolitikai feltételrendszerét. I. Ferenc patriarchális-abszolutisztikus államában a fejlődés motorját a liberalizmussal ismerkedő felvilágosult bürokráciában, a szellemi-politikai pezsgés egyik megindítóját János főhercegben jelölte meg, idézve 181 l-es megállapítását, mely szerint: „minden államszerkezet és az emberiség célja az állandó fejlődés és a meg nem álló haladás . .. Élet csak ott van, ahol mozgás van." Részletesen tárgyalta a korszak fő problémáit (a nemzeti ellentétek kiéleződése, a vallási megújulás, a polgárság emancipációja, a technikai forradalom előkészítése), s arra a következtetésre jutott, hogy bár Metternich rendszerét egyértelműen a status quo konzervatív elemek túlsúlya jellemezte, a felszín alatt már az új kort előkészítő folyamatok érlelődtek. Othmar Pickl a stájerországi gazdasági-társadalmi változásokat mutatta be a 19. század első felében. Mivel az átalakulás legfontosabb színterét a mezőgazdaság jelentette, mondanivalója középpontjába a stájer mezőgazdasági forradalmat (1770-1780), annak sajátosságait állította. Kiemelte, hogy a modernizációs folyamat nem vezetett a paraszti tulajdon struktúrájának minőségi megváltoztatásához, kedvezett viszont a hegyekben az önellátó paraszti terménygazdálkodás megerősödésének. A fejlődés előmozdításában nagy szerepet játszott János főherceg, mint ahogy a bányászat megreformálásában, a kereskedelmi összeköttetés korszerűsítésében, valamint a stájerországi társadalmi viszonyokban lényegi módosulásokhoz egyelőre nem vezető iparosodás szociális ellentmondásait sokban orvosló példás szociális politika kialakításában (munkáslakások építése, orvosi ellátás biztosítása) is. Maria Kundegraber a 19. századi stájerországi kulturális változásokat követte nyomon, a folyamatok fő jellemzőjeként a nemesség kulturális öntudatának hiányára, valamint a polgárság lassú öntudatra ébredésére hívja fel a figyelmet. A kibontakozás szorgalmazói közül azt a János főherceget emelte ki, aki a felvilágosodás eszméiből kiindulva a gazdaság fejlesztését a tudománnyal szorosan együttműködve képzelte el. Az utilitarizmus szellemében alakította meg 1811-ben a Joanniumot, híres könyvtárát és olvasóegyletét, segítette elő az egyetem kapuinak újra megnyitását, főiskolák alapítását, s tett sokat a képzőművészeti élet fellendítéséért. A János főherceg tevékenységét méltató előadásokhoz kapcsolódva Erdödy Gábor hozzászólása a Habsburg-uralkodóház tagjának figyelemre méltó, a magyar történelemmel kapcsolatos 1848-as politikai szerepét mutatta be, különös tekintettel a horvát-magyar békéltető tárgyalásokra, illetve a frankfurti magyar követküldés előkészítésével, s annak fogadtatásával kapcsolatos problémákra. 14 Századok 1983/6
