Századok – 1983
BESZÁMOLÓ - Beszámoló Marx Károly halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésről (Pritz Pál) 1380
1384 BESZÁMOLÓ szoros egységet alkot. Napjainkban, amikor a tudományos-technikai forradalom következtében az ember és a környezet közötti kölcsönhatás sokszorosa a korábbinak, kiváltképp időszerű az ember fejlődését mint természeti-társadalmi lény alakulását szemlélő és vizsgáló marxi felfogás. Bírálva a dialektika érvényességi körét korlátozó egyes felfogásokat, az előadó megállapította, hogy ezeket a természettudományok által feltárt törvényszerűségek elemzésével lehet cáfolni. Ugyanakkor a marxista filozófiának nem feladata egy átfogóan konkrét természetkép megrajzolása, ellenben „ennek az emberi agyban tükröződő, átfogó és állandóan megújuló te&mészetképnek inspiráló és módszert fejlesztő hatásai természetesen nem a részletei, hanem az anyagi valóság lényegét érintő, világnézeti konzekvenciái eddig is szerves részét alkották a marxista filozófiának, és ezután is annak kell maradniuk". A véletlen fogalmával kapcsolatban gyakran hallható téves felfogások tényéből kiindulva Pál Lénárd e fogalom nyelvészeti jelentését vizsgálta, majd azt az objektív anyagi folyamatok jelenségeinek, eseményeinek azon tulajdonságaként határozta meg, amely a feltételek rögzített, azonos rendszere mellett is az egymást követő ismétlések során más és más eredményt hoz. A makro-világ törvényszerűségeinek és tulajdonságainak a véletlen tömegjelenségekkel szoros kapcsolatot mutató sajátosságait bemutatva, a referátum kitért arra a bizonyított tényre, hogy szigorúan determinisztikusnak mondott folyamatok kaotikussá válhatnak. Ez szintén a véletlen és szükségszerű elválaszthatatlanságának meggyőző bizonyítéka. >r A történelmi haladás és az egyenlőtlen fejlődés néhány problémája Marx életmüvében" című előadásában Lukács József akadémikus először a történetiség marxi kategóriájával foglalkozott. Bár vizsgálódásai során Marx minden társadalmi formára érvényes meghatározásokból indult ki, az igazi feladatot azonban annak felderítésében látta, hogy ezek az absztrakciók milyen konkrét történelmi meghatározottsággal rendelkeznek. A haladás tartalmára, kritériumára vonatkozó marxi eszmék kapcsán az előadó arról szólt, hogy az „igazi történet" konkrétabb szerkezetéről inkább még csak sejtéseink vannak, ellenben az annak alapjául szolgáló természeti korlátok visszaszorításának folyamatáról fontos marxi gondolatokat rekonstruálhatunk. Marx a világtörténelmi haladás olyan felvázolását tartotta fontosnak, „amelyből kitűnik a társadalom és a természet szférái közé mind gazdagabb közvetítéseket iktató és e közvetítéseken egyre inkább úrrá levő kultúra egyetemes tendenciája, ahol feltárulnak a szabadság és a gazdag személyiség világának távlatai." Másfelől a haladás fogalmát nem lehet parttalanná tenni. A fejlődés egyenlőtlenül, haladó és visszahúzó, szükségszerű és véletlen történelmi mozzanatok 'egységén keresztül valósul meg. Ezért Marx nem ritkán bizonyos fenntartásokkal kezelte magát e kategóriát is. Glatz Ferenc, a történelemtudományok kandidátusa ,JAarx és a történettudomány címmel tartott előadást. A marxi eszmék „felhasználása" nem a tudományban, hanem a társadalmi gyakorlatban, a munkásmozgalomban kezdődött. Mivel a marxizmus mindenkor a mozgalom ideológiai bázisaként is funkcionált, ezért úgy kellett megfogalmazni, hogy a köznapi ember számára is közérthető legyen. Engels, Mehring, Plehanov, Buharin után Sztálin volt a marxi gondolatok leegyszerűsített kifejtésében a legkomolyabb értelemben vett klasszikus. Még hosszú elmélettörténeti munkát kell annak felderítésére elvégezni, hogy tudjuk: hol és mikor váltott a leegyszerűsítés és a sematizálás párhuzamos vágányokra, az azonban kétségtelen, hogy az osztályharcok tanát a marxi
