Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
A CSEPELI GYÁR KIALAKULÁSA 1357 telefonkocsikat, szerszámkocsikat stb. Ezeket a főzőládával együtt a járműgyárban állították elő. A járműgyártással megváltozott a csepeli gyár jellege is, a fémipari tevékenység nagymértékben kiegészült a fafeldolgozással, ami korábban csak a szükséges minimumra korlátozódott. Az asztalosműhelyben 1907-ben 200 munkás dolgozott, vagyis ez a gyárrészleg önmagában jelentős faipari üzemnek felelt meg. Weiss Manfréd ennek alapján bejelentette a hadügyminisztériumnak, hogy képes teljes mértékben kielégíteni a 7—10 cm-es lövedékekhez szükséges ládák magyar kvótáját.6 5 A világháború előtti években dinamikusan fejlődött a járműgyártás. 1909 és 1913 között 10,5 millió korona értékben gyártottak sütőkemencét és főzőkocsit, ennek 24 százalékát szállították külföldre. Olaszország mellett elsősorban Hollandiába. A mozgókonyhákból 1913-ban a magyar honvédség is rendelt 112 darabot 438 800 korona értékben. Főzőládát az említett négy évben 2,7 millió korona értékben gyártottak, ennek viszont már 63 százaléka került külföldre.6 6 Az ún. járműgyártásnak alapvetően kiegészítő funkciója volt, és a gyári berendezések minél teljesebb kihasználását szolgálta. Az elért eredmények, a jelentős külföldi szállítások ellenére is ez a jellege mindvégig megmaradt. A világháború éveiben ennek megfelelően a sütőkemencék, mozgókonyhák és egyéb katonai „járművek" gyártása nagymértékben visszaesett, és elvesztette korábbi jelentőségét. Általában minden gyár történetében az első jelentős, meghatározó esemény maga az alapítás. Sajátos módon a csepeli gyártelep létrehozása nem jelentett semmilyen szempontból döntő változást a konzervgyár addigi termeléséhez képest. A századfordulóra alapvetően megváltozott a helyzet. A hengermű üzembe helyezésével, a tüzérségi lőszergyártás előkészítésével a fémfeldolgozás súlypontja Csepelre helyeződött át, amely így az ország legnagyobb egyéni tulajdonban levő gyártelepévé vált. Ebben az időben a gyár fejlődését alapvetően még mindig a gyalogsági lőszerszállítások határozták meg, és éppen azért volt különös jelentősége előbb a balkáni államok, majd Oroszország megrendeléseinek. Az évtized második felében általában kibontakozó konjunktúra, amelyet a hadiiparban felerősített a balkáni helyzet, ill. a Monarchia Balkán-politikája, újabb fellendülést eredményezett. Már 1908 elején mintegy 3000 munkás dolgozott a gyárban, számuk a korábban már megszállt Bosznia-Hercegovina annexiója idején, 1907-ben meghaladta a 4000-et, ezek ekkor két műszakban gyakorlatilag éjjel-nappal dolgoztak. A megerőltetett termelés és a dinamikus fejlesztés következtében a csepeli gyár az ország legnagyobb iparvállalatai közé emelkedett, sőt a tízes évek elején már valóban „világcéggé" vált. A korábbiakból már kiderült, hogy a gyár fejlődése nem köthető egy adott időszakhoz, hanem valóban folyamatos fejlesztésről van szó. Ezen belül azonban az 1910 körüli évek meghatározó jelentőségűek voltak. Weiss Manfrédnak nemcsak a korábban kivívott pozícióit sikerült megerősítenie, hanem nemzetközileg is számottevő tényezővé vált. Ugyanakkor a belföldi piacon folytatott versenye is határozott eredményeket 6 5 Uo. 1906 12A 55-1/2-3; 1907 7A 11-1/29-1; 5; 12A 55-3/2-8; 1908 7A 11-1/75-2; 13-1/84-15, 12A 55-2/3-2; 55-3/7; 1909 Präs 5-48/20; 7A 10-3/2-6. 11—1/13—11; 12A 55-3. 66 KA KM 1914 Präs 48-25/7., 7A 10-3/1. 56; - OL WM Okmánytár 75; 79; PM Ált. ir. 1914-117919/3919.
