Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
MAGYAR-NÉMET IDEGENFORGALOM A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 129 Az 1931. évi bankzárlat következményeként léptették életbe a kliring-forgalmat. Az idegenforgalomban a Nemzeti Bank engedélyezte a társasutazások, különvonatok kompenzációs alapon történő megszervezését. A MÁV különleges kedvezményt kapott. A nemzetközi cserevonat ekkor vált népszerű utazási formává több országgal. (Az utazási irodák „kitermelték” csoportok fogadásából az általuk küldött csoportok utazási költségét és a zsebpénzt.) Ez a kompenzációs lehetőség 1935 júniusáig állt fenn, ekkor a Nemzeti Bank beszüntette a kompenzációs utazásokat, és az idegenforgalom a kliring-elszámolások része lett. A cserevonatokat tehát „0”-szaldós egyenleggel kellett lebonyolítani. Az olasz utazási irodákkal ez így is történt, a német forgalomban magyar követeléssel zárult, amelyet - mint más utazási passzívumot — a Birodalmi Bank soha nem egyenlített ki. 1931-1938 között a magyar pénzügyi szervek azt is lehetővé tették, hogy a külföldön vásárolt magyar bankjegyköveteléseket Magyarországon turistacélra felhasználják. Ezekre az ún. „zárolt pengőkre” építve ugyancsak lehetőség nyílott bizonyos beutazó idegenforgalom szervezésére: az IBUSZ ellátásos jegy füzeteket bocsátott ki. (Mindamellett az utasok jobban kedvelték a teljesen készpénzre szóló utazási csekkeket.) A húszas években indult meg az aktív idegenforgalom fejlesztése érdekében külföld felé irányuló írásos idegenforgalmi propaganda. Ennek az akciónak és általában az idegenforgalom propagandájának a két világháború között fő szervezője a Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala volt. Elsősorban különböző állami ünnepeket, rendezvényeket igyekeztek propagálni (pl. Szent István-napi ünnepségek, Gyöngyösbokréta stb.) A húszas évek végén már több ezer példányban adtak ki prospektusokat, fekete, fehér nyomásban egyegy idegen nyelven, elsősorban Budapest nevezetességeiről. Programokat hirdettek meg, és vasúti menetrendeket is csatoltak, széles körben propagálták az IBUSZ kedvezményes jegyfüzeteit („3 nap Budapesten”, „1 boldog hét Magyarországon”, „Ketten egy jeggyel”, „3 nap Lillafüreden”, „1 vidám hét a Balatonon”, „3 gyógyhét Budapesten”). Részletes városnéző prospektusokat adtak ki, egy-egy vidéki kirándulást is meghirdettek (pl. Mezőkövesd). A propagandaanyagokat főleg a nagy nyugati utazási irodákon keresztül forgalmazták (pl. Cook-Iroda, American Express, Mitteleuropäisches Reisebüro és a francia utazási irodák). Igyekeztek közvetlen címanyag-gyűjtéssel is növelni az utazásra ösztönző propagandát.9 Számos más módon is törekedtek az idegenforgalom növelésére (pl. Budapesten megszervezendő „Művészeti Akadémia” amerikaiak számára, a kereskedők bevonása az akvizíciós munkába stb.) Mindebben jelentős szerepe volt az IBUSZ-nak. Az „Idegenforgalom” c. szakfolyóirat vezércikke kiemelte a Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatal bécsi irodájának szerepét, de hangsúlyozta, hogy nem szabad egyedül Bécsre támaszkodni.10 Az idegenforgalmi propaganda terén is az európai politikai események alakulásával, később a háborús időszakban egyre nagyobb jelentőségű lesz az olasz és német orientáció. Nem véletlen, hogy nem sokkal Ausztria bekebelezése után, az idegenforgalom állami irányítását, valamint a német és olasz idegenforgalmi intézmények jelentőségét emelik ki. 1938-ban - az első zsidótörvény kihirdetésekor - elsősorban a német idegenforgalom szervezettségét és annak hitlerista elveit emelte ki Markos Béla, aki a Horthy-korszak leg-9„1 400 000 külföldi címe van a magyar idegenforgalomnak” Idegenforgalom, 1934. március havi száma. 10Idegenforgalom 1936. február havi száma. 9 Századok 1983/1
