Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322

1332 VARGA LÁSZLÓ vásároltak egy ún. Keller-féle lőportöltő gépet, ami ugyan a munkásnők számára meglehetősen bonyolult volt, a töltendő lőport sem szabályozta pontosan, és nem is dolgozott elég egyenletesen, de mégis lehetővé tette napi 20—30 000 hüvely töltését. így további két gép beállításával sikerült a hüvely- és a lövedéktermelésnek megfelelő mennyiségű éles lőszert előállítani. Ugyanakkor azonban megkezdték egy saját lőportöltő szerkesztését is, ami végül 1894 áprilisára készült el. Ez a gép, túl azon, hogy kiküszöbölte a Keller-féle lőportöltő fogyatékosságait, lehetővé tette a töltési mennyiség tetszés szerinti beállítását. Az új konstrukcióról — amelyre a magyar és osztrák szabadalom mellett megkapták a német, francia, olasz és spanyol szabadalmat is - nagy elismeréssel nyilatkozott a bécsi katonai műszaki bizottság.2

2 Az élesre szerelés — és így a csepeli gyártelep — fejlesztésének elsődleges célja nem az volt, hogy lehetővé tegye a konzervgyár területén működő hüvelygyártási berendezések teljes kihasználását, hanem a termelés gazdaságosságát volt hivatott biztosítani. A Weiss-fivéreknek ugyanis változatlanul lehetőségük volt arra, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően éles lőszerek mellett hüvelyeket is szállítsanak a hadügyminisztériumnak, de a kész töltények ára mintegy 4-5-szöröse volt annak. így 1893 októberében kaptak ugyan megrendelést 1 millió éles lőszerre és 3,2 millió hüvelyre (73 800 forint értékben), de a minisztérium ugyanakkor visszautasította a cég 3 millió darabos acélköpeny-lövedék szállítására tett ajánlatát, s ezt a megrendelést az ausztriai Roth-féle részvénytársaságnak juttatta. A termelés felfutását a töltés korszerűsítését követően is hosszú időn keresztül a kilőtt hüvelyek rekonstrukciója és a régi típusú 11 mm-es töltények szétszerelése biztosította. A honvédelmi minisztérium 1894-ben 21 millió hüvely hasznosítását rendelte meg a gyártól (közel 300 000 forint értékben), a közös hadi igazgatás pedig mindenekelőtt a régi lőszerek szétszerelésére tartott igényt. Éppen ezért a töltényszétszerelés gépesítésére jelentős kísérletek folytak a gyárban. A saját lőportöltő létrehozásával szinte egyidőben értek el sikereket a kész töltények gyors és viszonylag veszélymentes szétszerelésére szolgáló géppel, amely rögtön szét is válogatta az egyes alkatrészeket. Ez a fajta gépesítés azonban nemsokára már szintén elmaradt az egyre növekvő követelményektől. 1897 végére készült el a termelést már valóban hatékonyan növelő golyóhúzógép és lőportávolító gép. A gclyóhúzónál a töltényt a löveggel lefelé helyezték a gép tölténynagyságú részébe, a löveget alulról két pofa - amelyek közül az egyik kézi emelővel volt ellátva — húzta ki. A lőportávolító az egész hüvelyt teljes hosszában hengerelte két kemény felület között, egyenként, vagy akár csoportosan, s így a deformálódás következtében a lőpor a szájnyílásukkal lefelé álló hüvelyekből magától kihullott. A hadügyminisztérium a régi töltények szétszerelésénél - a felelősség áthárításával — teljesen szabad kezet biztosított a gyárnak.23 A Monarchiában kizárólag a csepeli gyár foglalkozott a Werndl-féle töltények szétszerelésével. Ez a tevékenység az ismertetett gépesítés ellenére sem nevezhető komoly "Uo. Hadianyaggyár 15., 32. - В KIK ált. ir. 1893-2672 - KA KM 1893 7A 1-1/1-6; -1894 7A 7-1/49. 33

OL WM Hadianyaggyár 11. 16. - Okmánytár 80. KA KM 1893 7A 0,2-5/136; 146; 1895 7A 12-5/14.