Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322

1324 VARGA LÁSZLÓ A hengermű és a tüzérségi lövedékgyártás annyiban is új vonást jelentett, hogy Weiss Manfréd terjeszkedésével most már a hazai konkurrenciával is szembekerült. Vagyis amíg korábbi termékeinél eleve a termelés beindítása monopolhelyzetbe hozta, vagy legalábbis döntő fölénybe, addig az új termékekkel be kellett törnie a már meglevő és nála akár tőkeerősebb termelők közé. Az acélmű létesítésével, illetve ezzel párhuzamosan a nagykaliberű tüzérségi lövedékek gyártásával — sokkal kiélezettebben ugyan — ismét ezt az alapállást idézte elő. Az ún. katonai járműgyártásnál viszont alapvetően a konzerv- és lőszergyártás során már kipróbált és bevált üzletpolitikát folytatta, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy ezekkel a tefmékekkel már az egész monarchiai piacon szinte egyedülálló volt. A gyár fejlődésének főbb mozzanatai 1892. december 12-én Weiss Berthold és Weiss Manfréd aláírta az 50,3 kat.hold nagyságú csepeli terület 15 évi bérbevételéről szóló szerződést. Weissék erre hivatkozva már két nappal korábban kérték a pesti alsó járási főszolgabírótól az iparhatósági telepengedély és az építési engedély megadását fegyver-töltényhüvely felszerelési gyártelepükhöz, amelyen „katonai célokra szolgáló fegyvertöltény hüvelyeket" kívántak „lőporral megtölteni és rendeltetésüknek megfelelően felszerelni". A kérvényhez mellékelték a felállítandó négy épület tervrajzát. A ráckevei főszolgabíró, mint elsőfokú iparhatóság 1893. január 12-én kiadta az ipar- és telepengedélyt tartalmazó végzést.1 A Weiss-testvérek már 1894 első felében közel 30 000 forintot fordítottak az üzem bővítésére, újabb műhelyt építettek stb. Ennek ellenére a csepeli telep a konzervgyár mellett végső soron másodlagos szerepet játszott. Rohamosan nőtt ugyan a foglalkoztatott munkások száma, de a vállalat vezetése változatlanul a konzervgyárban, illetve a Mária Valéria utcai központi irodában volt. Csepelen Stern Richárd igazgató irányította gyakorlatilag egyszemélyben a teljes termelést, lakása is a gyártelepen volt. Éjszakánként a gyár teljesen kihalt, az igazgatón kívül mindössze a honvédség őrsége tartózkodott ott. 1896 utolsó napjainak egyik éjjelén, amikor tűz ütött ki a gyárban, az ottlevők az oltásnál teljesen magukra maradtak, semmiféle riasztásra nem volt lehetőségük. Végül csak ötórás küzdelem után sikerült eloltani a tüzet, s az anyagi kár is ennek megfelelően eléggé tetemes (11 500 forint) volt. Teljesen leégett a munkaterem -ami nem is volt biztosítva —, és mintegy 110 000 kész töltény pusztult el. Az első komolyabb tűzvész lényegesen nem akasztotta meg a gyár fejlődését. 1896 februárjában Weissék nagyon olcsón megvásárolták az eddig csak bérelt területet, ekkor már több mint 20 épület állt a gyártelepen. A mintegy 400 munkás tevékenységéhez szükséges energia biztosítására ebben az időben helyezték üzembe az első komolyabb gőzgépet (160 LE), a gépek kötélmeghajtással működtek.2 Az új gyártelep termékeinek első szélesebb körű bemutatására az 1894-es bécsi élelmezési és hadügyi kiállításon került sor. Az igazi elismerést azonban a millenniumi 'OL WM Okmánytár 101., 115., JUo. PM ált. ir. 1894-50610/1060.-WM Okmánytár 115. - Kriegsarchiv Wien (KA) KM 1896 7A 12-6/101