Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246

1250 NINA MICKUN mintegy 140 ezer csavargó volt az országban. Összehasonlításként közöljük a tisztviselők és katonák számát: ők 110 ezren voltak.1

4 Teljesen más, sokkal nehezebb volt a parasztok helyzete a tulajdonképpeni Aragóniában. A feudális jog ebben a királyságban a maga legkegyetlenebb formájában volt érvényben. Valenciában — amely szintén az aragón korona földjeinek konglomerátumába tartozott — a parasztság számára igen nehéz feltételek között érvényesült az emphyteusis. A paraszti földbirtoklás formáinak mindeme sokfélesége mellett is a parasztoknak magas és egyre növekvő összegű járadékot kellett a földesúr számára fizetniük, nagyszámú és nagy összegű adókkal és pénzekkel tartoztak egyháznak, államnak és a helyi hatóságoknak. Ennek következtében tömegesen nyomorogtak, éheztek, rongyokban jártak. Fejóo, az ismert 18. századi felvilágosító a parasztok helyzetét a gályarabokéhoz hasonlította. A félig koldus parasztság könyörtelen kizsákmányolásán a nemesség hatalmas, csaknem félmilliós serege tenyészett. A nemesi rendhez tartozás nemcsak hiúságát legyezgette a félsziget lakosságának, hanem érzékelhető előnyöket is jelentett: a nemesség mentes volt az állami és municipiális adóktól, adósságának nem fizetése esetén tilos volt börtönbe vetni, vagy a legfelső fórumok engedélye nélkül bűnvádi eljárás alá vonni, kínvallatásnak alávetni stb. Ez a nemesség több rétegre oszlott. É rétegek egyike az ősi, nemzetiségi, úgynevezett „vér szerinti nemesség" volt. Másik — nem oly tiszteletben álló - rétegét „az előjogok szerinti nemesség" alkotta, azaz azok, akik kapták vagy vették a nemességet. A nemesség legfelső rétegét a maguk ősi származásával és gazdagságával büszkélkedő grandok - a 18. század végén 119 fő — és arisztokraták — 585 fő - alkották. Az arisztokrata^ réteg kétségkívül degenerálódott. Örökösök hiányában a főrangú családok összeolvadtak. így, a Medinacelli nemzetség, amelybe már a 18. század elején beolvadtak a Segorbe, Cardona és Alcalo hercegek, a század folyamán összeolvadt a De Feria-kkal. Utóbbiba ezen időszak alatt a Cogulludo, Dania, Pallars, Camares, Tarifa, Alcalá de Alaméda, de Priego és Altona márkik olvadtak be.ls

(Figyelembe véve a spanyolországi társadalmi-gazdasági folyamatok fejlődésének lassú ütemét, a 19. század eleji Spanyolország helyzetének megértéséhez bátran használhatjuk a 18. század végi statisztikát.) Ez az oligarchia mesésen gazdag volt, sokan közülük olyan kiterjedt birtokkal rendelkeztek, hogy egyenesen államnak nevezték, és - Bourgoing tanúsága szerint — államként igazgatták őket.1

6

Nagy összegeket húzott az arisztokrácia a különféle privilégiumokból. így pl. Medinacelli hercegnek egyedül a halászati jog évi 1 millió reált hozott.1

7

A földesúri bíráskodás, amely elsősorban a parasztság számára jelentett nagy terheket, szintén óriási jövedelmeket biztosított a nemességnek. Bíráskodásuk alá 1757-ben 17 ezer város esett, a mezővárosok és települések hatalmas tömegét nem is számítva.1

8 Leggazdagabb és legbefolyásosabb a kasztíliai arisztokrácia volt. A világpiacon óriási kereslet mutatkozott a vékony szálú, merinó gyapjú iránt, amelynek kivitele még a 13. 14

História social y económica de Espaiía y America, dirigida por J. Vicens Vives. I—V. Barcelona, 1957-1959. IV., 19. ' 5

Uo. 58.; A Dominguez Ortiz: La sociedad espaiíola en el siglo XVIII. Madrid, 1955. 92. 1V. F. Bourgoing: Tableau de l'Espagne moderne. I—III. Paris, 1807.1., 163. 11

R. Altamire y Crevea: História de Espana y de la civilizáción espanola. I-IV. Barcelona, 1913-1914. IV., 123. "Uo. 125.