Századok – 1983

100 éve hunyt el Marx Károly - Vadász Sándor: Marx mint történetíró 1225

MARX MINT TÖRTÉNETÍRÓ 1243 Rheinische Zeitungban, az egyidejűleg zajló események, jelesül az osztályok küzdelmének és a nemzeti szabadságharcoknak az elemzésével, szintén az ő történetírói munkái közé sorolandók. A forradalmak leverése után, londoni emigrációjában, Marx 1850 végén felújította gazdasági-gazdaságtörténeti kutatásait, fokról fokra beleásta magát a British Museum könyvtárába, és három év alatt nem kevesebb mint 20 füzetet írt tele. Közülük 14 1851-ről datálható (mintegy 600 oldal), ez is bizonyság arra nézve, hogy Marx a gyakorlati cselekvés viharos két esztendeje után szinte rávetette magát az olvasmányokra, ezt a hallatlan aktivitást minősítette Rubel „emberfelettinek". Milyen témakörök tűnnek ki ezekből a feljegyzésekből? A pénz szerepe a világpiaci kereskedelemben, ide kapcsolható az Angol Bank története is; a technológia változásai; városfejlődés az ókorban és a középkorban, a civilizáció története. (Az általa elolvasott könyvek közül megemlítjük W.Alexander: The History of Women. London, 1782., W. Drumann: Grundriss der Culturgeschichte. Königsberg, 1847., W. Wachsmuth: Allgemeine Culturgeschichte. Leipzig, 1850., és J. A. de Légur: Les femmes, leur condition et leur influence dans l'ordre social chez différents peuples anciens et modernes. Párizs, 1803. című monográfiákat.) Olvasmányainak hatása alatt logikusan következett be nála a tanulmány első részében méltatott fordulat a gyarmati világ, pontosabban a gyarmatok történelme és (19. századi értelemben vett) jelenkori gazdasági szerepük félé. Elolvasta többek között H. Brogham: An Inquiry into the Colonial Policy of the European Powers. Bdinburg, 1803., és W. H. Frescott: History of the Conquest of Mexico. London, 1850. című munkáit. Az idő tájt kezdett érdeklődést tanúsítani az indiai kasztok, általában India és Délkelet-Ázsia, legfőképpen a földkérdés, a földbirtoklás módja iránt. Ismeretes, hogy Marx és Engels tájékozódásában a lényegi azonosságok mellett nem elhanyagolható különbségek is mutatkoztak, alkati és más okokból kifolyólag. Mindkettőjüknek voltak kedvelt témái, ezekhez újból és újból visszatértek, az aktualitás követelményének eleget téve, saját szenvedélyüknek is hódoltak. Amit a hadtudomány és a hadtörténet jelentett Engelsnek, az volt Marx számára a külpolitika, a diplomácia története. Az 1850-es években a már régóta nemzetközi üggyé vált Schleswig—Holstein-i kérdés, a Dunai Fejedelemségek jövője mint a keleti kérdés egyik fontos összetevője, az egész évszázadon végighúzódó lengyel kérdés, Anglia külpolitikája: az európai nemzetközi helyzet e fontos csomópontjai adtak lökést ahhoz, hogy nyersanyagot gyűjtsön előzményeik tanulmányozásához. Az évtized második felében nagyszabású vállalkozásba fogott: a 18. század diplomáciatörténetét, ezen belül Oroszország, Anglia, valamint az akkor nagyhatalomnak számító Svédország egymással szemben folytatott külpolitikájának, az Oroszországot európai nagyhatalommá emelő északi háborúnak a történetét akarta megírni. A British Museum gyűjteményeiben búvárkodott, kutatásait kiterjesztette a kiadatlan diplomáciai levelezésre, a memoárirodalomra, a publikált forráskiadványokra, sőt névtelen pamfletekre és brosúrákra is. Az elkészült részek eredetileg folytatásokban jelentek meg a The Sheffield Free Pressben 1856 nyarán, majd a teljes művet a londoni The Free Press közölte 1856 augusztusától 1857 áprilisig.51 s 1

Eleanor Marx 1899-ben két brosúrában közzétette apjának ezeket a munkáit, de ezek ma már hozzáférhetetlenek. Ezért jelentették meg ismét Angliában, hét évtized elmúltával, L. Hutchinson