Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Vadász Sándor: Marx mint történetíró 1225
1240 VADÁSZ SÁNDOR kedett. Az aktuálpolitikai szükséglet megléte természetesen nem vitatható. Az is tény, hogy Marx nem volt hivatásos történész, nem levéltári források alapján dolgozott, ráadásul ezekben az esetekben egykorú eseménysorokat elemzett, márpedig ez a körülmény bárki számára kizárta volna az elsődleges forrásokba való betekintést. Ha figyelembe vesszük továbbá, hogy Marx mind az 1850-es évek elején, mind pedig 1870—1871-ben Londonban tartózkodott, nyilvánvalóvá válik, hogy főként az újságok tudósításaira támaszkodhatott. Az Osztályharcok és a Brumaire írása idején elsősorban francia, továbbá angol újságokat nézett át, így a The Economistot, ez utóbbi legfőképpen a statisztikai adatok tekintetében bizonyult kitűnő forrásnak. A francia—porosz háború és a Párizsi Kommün hónapjaiban külön nehézséget jelentett számára az ostromgyűrű, aminek következtében nehezen tudott párizsi sajtótermékekhez jutni. Március 18-tól kezdve aprólékos gonddal nézte át, napról napra, a rendelkezésére álló újságokat, gyűjtötte az újságkivágásokat. A Párizsi Kommün hat hete alatt 21 különböző irányzatú orgánumot tanulmányozott. A párizsiak közül hozzájutott a Le Rappel, a Le Mot d'ordre, a Le Petit journal és a Le Vengeur példányaihoz. A londoni újságok közül a The Daily Newst és a La situation című bonapartista lapot olvasta rendszeresen. A francia vidék hangulatáról és eseményeiről a La Tribune de Bordeaux és a limoges-i La Vérité cikkeiből értesült. A történész Marx műhelyével ismerkedve, nem feledkezhetünk meg arról a fontos tényről sem, hogy az angol újságok gyakorta közöltek kivonatokat más, számára hozzáférhetetlen lapokból, így szerezhetett tudomást például a Journal Officielben megjelent rendeletekről, a Nemzeti Gárda Központi Bizottságának kiáltványairól stb. Másodkézből ugyan, de jelentős mennyiségű és nagy forrásértékű dokumentumokhoz jutott ily módon. Volt Marxnak egy olyan forrása, amelynek jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni: levelezése a Párizsi Kommün néhány vezető személyiségével, A. Serailler-val, E. Varlinnel és Frankel Leóval. Serailler az 1. Internacionálé Főtanácsának és személy szerint Marxnak a párizsi meghatalmazottja volt, aki 1871 március végén utazott el Londonból a francia fővárosba. Nem egyszerűen az események sűrűjében forgolódó szemtanú hitelessége nyomott sokat a latban, hanem a kapcsolatukban megnyilvánuló ideológiai-politikai tényező. A francia marxista történetírás álláspontja összegződik abban a megállapításban, hogy „egyedül Frankéit és Serailler-t tekinthetjük Marxhoz közelállónak".4 6 Ehhez legfeljebb annyit szükséges még hozzátenni, hogy ez a ,közelállás" egyszerre volt elméleti (a tudományos szocializmus alapigazságainak megértése) és emberi. A kép teljességéhez tartozik annak megemlítése, hogy Párizsból más tudósításokat is kapott Marx, így ez esetben első kézből, méghozzá — a polgári sajtóval ellentétben — torzítástól mentesen értesülhetett a proudhonisták, blanqüisták és új jakobinusok helyzetéről és ellentéteiről, a párizsi forradalom minden lényeges elvi és gyakorlati kérdéséről.4 7 Még mindig nem végeztünk a történész Marx kutatási módszerének ismertetésével. A moszkvai IML viszonylag nem régen, 1963-ban tette közzé azokat az újságkivágásokat, amelyeket Marx 1871. április 1. és május 23. között gyűjtött össze füzetben, és amelyeket egyetlen művében sem használt fel.4 8 (Az új jakobinus Paris libre, a Le Cri du peuple, a 46/. Bruhat-J. Dautry-É. Tersen: La Commune de 1871. Párizs, 1960. 150. 4 7 Az utókor történész kutatója számára magától értetó'dó'en ez az egyik legfontosabb forráscsoport. 4 8 Árlűv Marksza i Engelsza. T. XV. Moszkva, 1963. Az újságkivágásokon kívül közli azoknak a kommünároknak a névsorát, akiknek kiadását Thiers követelte a külföldi kormányoktól.
