Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Vadász Sándor: Marx mint történetíró 1225
1226 VADÁSZ SÁNDOR olyan tanulmányok, amelyeknek tárgya Marx történeti érdeklődésének alakulása, elsőrendűen történeti művei: a Kommunista Kiáltvány, az Osztályharcok, a Brumaire, továbbá a Polgárháború elemzése, publicisztikájának forrásértéke. Bár bizonyos témakörökben magyar tudósok6 is jelentős eredményeket mutathatnak fel, bázisintézmény által összefogott rendszeres és módszeres kutatások hiányában magyarországi Marxkutatásról mint a történettudomány egyik ágáról aligha szólhatunk. Marx kétségkívül nem volt szaktörténész. Egyetemi tanulmányait tekintve jogásznak és filozófusnak készült. Ha egész életművére gondolunk, nem lehet kétséges, hogy legnagyobb tudományos teljesítményét a kapitalizmus politikai gazdaságtanának kidolgozásával érte el. Főműve, a Tőke azonban nem kapcsolható kizárólagos érvénnyel ehhez a tudományszakhoz. Szokás ilyenkor a normál munkanapra, a gyári törvényhozásra és az eredeti felhalmozásra vonatkozó, egyértelműen történeti jellegű fejezetekre hivatkozni, de ennél többről van szó. Arról, hogy ő az elvonatkoztatások módszerét alkalmazva, számos ténnyel, történelmi illusztrációval, személyekre és eseményekre való utalásokkal, a történelmi materializmusból következő értékítéletekkel tette érzékletesebbé fejtegetéseit. A. Malis szovjet történésznek a közelmúltban elhangzott megállapítása szerint „A Tőke ezért nem csupán egy nagy politikai gazdaságtani mű, hanem a legnagyobb történeti értekezés is".7 Világnézetének, szűkebben materialista történetfelfogásának meghatározó jegye volt a historizmus, az a mód, ahogyan mind a természet, mind a társadalom különböző jelenségeihez közeledett. Ebben az értelemben számára tulajdonképpen csak egy tudomány létezett, a történelem, minden más diszciplína — módszerét tekintve - történelmi jellegű volt, ahogy ezt a Német ideológiában megfogalmazta. „Csak egyetlen tudományt ismerünk, a történelem tudományát. A történelmet két oldalról lehet szemügyre venni; a természet történetére és az emberek történetére lehet felosztani. Ámde a két oldalt nem szabad elválasztani; ameddig emberek léteznek, a természet története és az emberek története kölcsönösen feltételezik egymást."8 A polgári Marx-kutatók is erőteljesen hangsúlyozzák ezt a historizmust, és azt a tendenciát értik rajta, hogy minden tudást és minden emberi tapasztalatot a történelmi változások kontextusában szemlélt, továbbá a történeti fejlődés törvényeinek ismeretében képes volt arra, hogy nagyszabású történeti próféciákra vállalkozzék.9 Fejtegetésünk lényege tehát az a végső megállapítás, hogy Marx számára a legfontosabb társadalomtudomány kétségtelenül a történelem volt, s hogy e legtágabb értelmezésben valamennyi műve történeti munkának tekinthető és tekintendő. Még egy általános észrevétel kívánkozik tanulmányunk bevezető részébe. Bár Marx történetírói érdeklődése rendkívül kiterjedt volt, figyelmének középpontjában a kapitalizmus genezise és fejlődése állott. A Tőkén kívül erről tanúskodik publicisztikája és levelezése is. (Ez utóbbiak persze nem elsősorban a tőkés rendszer általános fejlődéstörvényeire vonatkozó kutatási eredményeit, hanem az egyes országok, illetve régiók gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésének valamely részkérdését tárgyalják.) 6 Ágh Attila: A marxi történetfilozófia kialakulása. Bp. 1975. Tőkei Ferenc: Az ázsiai termelési mód kérdéséhez. Kossuth, 1975. 7A. Malis: Karl Marx als Historiker des Kapitalismus. Az 1983. január 6—9-én Linzben tartott nemzetközi munkásmozgalomtörténeti tanácskozáson elhangzott, nyomtatásban még meg nem jelent előadás. "Marx-Engels Művei 3. Bp., 1960.20. 9 Vö. M. Rader: Marx's Interpretation of History. New York, 1979. 86-88.
