Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
1220 JEMNITZ JÁNOS jegyeit ezúttal sem tisztázta, de nem is ez volt e cikk értelme, hanem a határozott szembefordulás a tőkés rendszerrel általában, és egyúttal az azonnali minimális program sürgetése. Bertrand, ugyanúgy mint De Paepe, kitért erre a vonatkozásra is, s szorgalmazta a szakszervezetek kialakítását, megerősítését, hozzátéve: „nézzetek csak oda Angliára, a szakszervezetekre. Ott a munkahét 56 óra, míg itt Belgiumban és Franciaországban 72 óra".105 A belga szocialisták állásfoglalásairól egyszerűen nem is lehetett tudomást nem venni, hiszen a nemzetközi „bilaterális kapcsolatok" mellett a nemzetközi konferenciákon, így az 1881 őszi churi konferencián is komoly szavuk volt.10 6 S noha a belga szereplés, törekvés kétségtelenül, félreérthetetlenül antikapitalista szellemben fogant, mégis, részben éppen a szoros francia kapcsolatok s a francia munkásmozgalom hagyományainak bűvkörében, a belgák körében — főként a vallonoknál — a proudhonizmus erősebben érvényesült, mint a német vagy angol hatások. Még a brüsszeli Bertrand is Chur előtt a proudhoni népbankok felállítását vetette fel, s éppen e „lejárt javaslatok" felmelegítésén ütközött meg Bernstein, amikor Svájcból „helyzetjelentést" küldött Engelsnek. Igaz, alig egy hónappal később már éppen Bertrandról írta: „egész rendes fickó, akivel lehet értelmesen beszélni,"108 vagyis a belga szocialisták nemcsak a „lázadó" anarchista, hanem a proudhonista „cipőből" is kezdtek kinőni.10 9 Az ébredő belga munkásmozgalom egyik sajátossága volt, hogy a különféle nagyvárosokban, pontosabban ipari gócokban párhuzamosan jelentek meg a munkás-szocialista lapok. így Gentben és Antwerpenben is megjelent szocialista orgánum, az itt idézett brüsszeli Voix mellett, de 1882-1883-ban a Liège melletti Verviers-ben ugyancsak részben Bertrand, részben Charles Delfosse szerkesztésében jelent meg kéthetenként a La Sentinelle с. orgánum, amelynek felfogása, már csák Bertrand személye folytán is, sokban egybevágott a Voix-ével. A liège-i Sentinelle még sokkal inkább kötődött a francia munkásmozgalmi kapcsolatokhoz, mint brüsszeli testvére, olyannyira, hogy még sűrűbben vett át cikkeket a francia szocialista emigránsoktól, s rendszeresen adott körképet a francia mozgalom helyzetéről. Az 1882 januárjától megjelenő lap szerkesztője, Delfosse nagyobb cikkben emlékezett meg a Párizsi Kommünről - amit teljes mértékben vállalt. S ami éppen az említett új tájékozódás, az új helyzet új követelményei szempontjából lényeges, a liège-i munkáscentrumban — ahol egyébként jóval erősebbek voltak az anarchista gyökerek - a Sentinelle ugyancsak vitába keveredett az anarchistákkal. Noha a lap a belga anarchistáknak még saját hasábjain is lehetővé tette, hogy megszólaljanak, olyannyira, hogy L. Michel belgiumi látogatásáról nagy elismeréssel több cikket is megjelentettek — a szakadás mégis bekövetkezett. A választójogi harc, a szociálpolitikai törekvések oly'0 5 Uo. 106 A churi kongresszusról magyar nyelven Jemnitz János-S. Vincze Edit: Az 1881. évi churi nemzetközi szociaüsta konferencia. A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv, 1981. 1 0'Eduard Bernsteins Briefwechsel mit Friedrich Engels. Assen, 1970. 35. 10 «I. m. 45. 109 A churi napokról később maga Bertrand is megemlékezett, de fél évszázaddal később a nézeteltéréseket jelentéktelenebbeknek látta, s a szocialista elkötelezettség azonosságát húzta alá. (L. Bertrand: Souvenirs, i. m. 214-217.)
