Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szlavjanovedenije i balkanisztika za rubezsom (Ism.: Niederhauser Emil) 1159
TÖRTÉNETI IRODALOM 1159 fogta fel. Magatartását nagymértékben befolyásolhatta az is, hogy a lengyeleket a behódolás bármelyik formája fizikai megsemmisítéssel fenyegette, hiszen részvételük a háborúban a Habsburg- és a Romanov-udvarban egyaránt felségárulásnak minősült. Bár a magyar forradalom önálló értékelésére Sitzler nem vállalkozik, a légiók működésének hátterét és összefüggéseit tisztázó megjegyzései felvillantják koncepciójának bizonyos alapvonásait. Megtudjuk, hogy a magyarok küzdelmét az 1848/49-es európai forradalmak kiemelkedő állomásának tekinti. Elismerő megállapításai mellett ugyanakkor visszatérően elmarasztalja Kossuth és társai nemzetiségi politikáját. Görgey és a kormányzó ellentétét tényszerűen regisztrálja, megítélésében állást azonban nem foglal. Átvéve a magyar szakirodalomból, többször utal a magyar parasztság állítólagos -sosem bizonyított - elfordulására az önvédelem ügyétől. összességében Sitzler a légiók történetének korrekt leírását adja, az események ismertetését jól sikerült portrékkal színesíti. Záróképei tudatosan megfogalmazott szimbolikus jelentőséget hordoznak. A Zamoyski zárt kocsijában menekülő Kossuthot többek között a német, olasz, s főleg a lengyel légió katonái kísérik a határ felé, melynek tagjai - együtt a magyarokkal - augusztus 18-20. között Orsovánál hagyják el Magyarországot. A magyar forradalom katonai történetének eddig nem ismert részleteit feltáró és tisztázó színvonalas munka az elnyomott népek egymásrautaltságának és forradalmi együttműködésének állít emléket. Erdődy Gábor SZLAVJANOVEDENIE I BALKANISZTIKA ZA RUBEZSOM. SZBORNIK SZTATEJ I MATERIALOV Moszkva, 1980, Nauka, 199 1. A KÜLFÖLDI SZLAVISZTIKA ÉS BALKANISZTIKA. TANULMÁNYOK ÉS ANYAGOK Remélhetőleg egy sorozat első kötetét veszi kézhez az olvasó ezzel a kis terjedelmű, de roppant széles körű informatív anyagot tartalmazó gyűjteménnyel. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézete a szervezője a kötetnek, amely áttekintést ad a külföldi kutatásokról. Mint a munka felelős szerkesztője, A. Sz. Milnyikov bevezetőjében leszögezi, a szerzők nemcsak a balkanisztikát, hanem a szlavisztikát is komplex tudományként értékelik, nem szűkítik le a filológiára. Ennek megfelelően voltaképpen annak a területnek a vizsgálatáról adnak számot, amelyet nálunk Kelet-Európának szoktunk nevezni, történeti, irodalomtörténeti, néprajzi, régészeti és nyelvészeti vonatkozásban egyaránt. A kötet három nagyobb tematikai egységben közli az egyes tanulmányokat. Az első a nemzetközi jellegű szervezetekkel és központokkal foglalkozik. M. A. Robinszon a Nemzetközi Szlavisztikai Bizottság szervezetét vázolja fel, és értékeli az 1978-ban Zágrábban és Ljubljanában megtartott XIII. szlavista kongresszust, bemutatja fő témáit, kitér a kongresszuson elhangzott szovjetellenes felszólalásokra és az ezekre adott válaszra. M. N. Kuzmin és Ja.A.Latker a szláv kultúrát népszerűsítő nemzetközi szervezet fejlődését ismerteti. Az UNESCO 1970-ben megindított szláv projektumából, az ezzel kapcsolatban tartott nemzetközi konferenciákból nőtt ki az 1976-ban Berlinben létrehozott szervezet, amely továbbra is rendez konferenciákat, több nyelvű Tájékoztatót ad ki tevékenységéről, és egyes országokban létrehozott nemzeti bizottságai révén gondoskodik a szláv kultúra alkotásait népszerűsítő kiadványok megjelentetéséről. N. A. Prokofjeva a szlavisztika történetét feltáró nemzetközi kiadványsorozat munkáit ismerteti. Az 1958-ban Moszkvában megtartott szlavista kongresszuson határozták el a szlavisztika történetének megírását öt kötetben. A kongresszus nyugati küldöttei a filológiára kívántak szorítkozni, a szláv országok képviselői azonban a szlavisztika széles körű értelmezése mellett foglaltak állást. Egy-egy kötet megszervezését és megjelentetését valamelyik szláv országra bízták. Eddig megjelent a Szovjetunióban az első, módszertani tanulmányokat tartalmazó kötet, és
